Keresés Könyvkategóriák Folyóiratok

Vállalkozási ismeretek

Vállalkozási ismeretek

Szerző: Dr. Kárpáti László (szerk.)

Leírás: A piacgazdasági versenyben azok az egyéni gazdálkodók, vállalkozók lehetnek hosszú távon életképesek és sikeresek, akik tisztában vannak a gazdasági élet alapvető összefüggéseivel, a piaci mechanizmusokkal, vagyis rendelkeznek megfelelő vállalkozási ismeretekkel. E könyv jogi, gazdasági és vállalkozási, valamint számítástechnikai ismereteket tartalmaz. Tanulmányozása remélhetőleg hozzájárul majd, hogy megalapozottabb döntéseket hozva sikereket érjünk el vállalkozásunkban.

Terjedelem: 291 oldal

ISBN: 9639553654

Méret: A5

Súly: 340 gramm

Kiadó: Szaktudás Kiadó Ház

Eredeti ár: 2 900 Ft
Kedvezményes ár: 800 Ft
Megtakarítás: 72 %

Olvasson bele: 17. Pénzgazdálkodás A pénzgazdálkodás a vállalkozás egész tevékenységét átszövi. Összeköti a vállalkozást a piac többi szereplőjével, alapvetően hozzájárul a vállalkozási te... Bővebben »

A könyv tartalomjegyzéke: Tartalom Bevezetés I. rész. Jogi ismeretek A magyar jogalkotásról 1.Apolgrijog 1.1. A személyek 1.1.1. A természetes személyek 1.1.2. Ajogi személyek 1.2. A tulajdonjog 1.3.Akötelmijog 1.... Bővebben »

Megosztás másokkal:

Idézet a könyvből:

17. Pénzgazdálkodás

A pénzgazdálkodás a vállalkozás egész tevékenységét átszövi. Összeköti a vállalkozást a piac többi szereplőjével, alapvetően hozzájárul a vállalkozási tevékenység eredményességéhez. Segítségével számszerűsíthetővé válik a gazdálkodás, fontos eszköze a vállalkozás megítélésének.
A pénzügyi tevékenység kiterjed a vállalkozás működéséhez szükséges pénzeszközök biztosítására (finanszírozás), a vállalkozás pénzgazdálkodására, a pénzügyi tervezésre, elemzésre, ellenőrzésre. A pénzügyi elemzés világos és átfogó képet ad a vállalkozás vagyoni helyzetéről, pénzügyi helyzetéről, a vállalati tevékenység jövedelmezőségéről.
A pénzügyi elemzés szempontjai mások és mások, attól függően, hogy ki használja fel. Az eltérő szempontok az eltérő érdekstruktúrából fakadnak. A tulajdonost érintő kérdések a következők:
• Növekedett-e a vállalkozás piaci értéke?
• Növekedett-e a vagyon?
• Megfelelő mértékű-e a nyereség és az osztalék?
A befektető érdekei az alábbiakhoz fűződnek:
• Hogyan lehet a vállalkozás piaci árát csökkenteni?
• Mekkora részesedést kell birtokolnia a vállalkozás nettó értékéből, hogy jelentős befolyáshoz jusson?
• Mekkorák és milyen struktúrájúak a vállalkozás tartalékai?
A menedzsment hasonló szemszögből nézi a vállalkozásokat, mint a tulajdonos, de egyes szempontokban eltér attól, abból adódóan, hogy neki(k) kell irányítani a vállalkozást. Fő kérdései:
• Hogy lehetne növelni a vállalkozás értékét és a nyereséget?
• Megvalósultak-e a fejlesztési, értékesítési stb. célkitűzések?
• Mennyire stabil a vállalkozás pénzügyi helyzete?
• Melyek az elemzésből adódó szükséges intézkedések?

17.1. A pénzügyi elemzés módszerei

A pénzügyi elemzés egyik módszere a különböző mutatószámok képzése, és ezen számok alakulásának elemzése, ami történhet:
a) két egymást követő év mutatóinak összehasonlításával (bázis szemléletű elemzés);
b) idősorelemzéssel (hosszabb időszak alatti mutatókból történő trendképzéssel);
c) más vállalkozások mutatóival történő összehasonlítással.
Talán a legfontosabb mutató a nettó nyereséghányad, amely az adózás utáni nettó nyereség és az értékesítési árbevétel hányadosa százalékos formában:

Az elemzés másik módszere a részletes elemzés, ami vonatkozhat:
• a vállalkozás pénzügyi helyzetére;
• a vállalkozás vagyoni helyzetére;
• a jövedelmezőségre, jövedelemhelyzetre.

17.2. A pénzügyi tervezés

A pénzügyi terv a vállalkozási stratégiához illeszkedve határozza meg az adott időszakra a vállalkozás pénzügyi feladatait.
A vállalkozás pénzügyi céljai lehetnek:
• árbevétel-orientáltak;
• cash-flow-orientáltak;
• vagyonorientáltak;
• jövedelmezőségorientáltak.

A pénzügyi célok kapcsolatban vannak a vállalkozás egyéb céljaival, mint például:
• a hitelképesség növelése;
• a meghatározott vagyonösszetételre törekvés;
• kedvező hitelfelvételi lehetőségek biztosítása stb.
A pénzügyi tervezés alapvető feladata a vállalkozás pénzügyi stabilitásának biztosítása, szem előtt tartva a gazdálkodási feltételeket. Célja a vállalkozás pénzügyi igényeinek felmérése és az ehhez szükséges források biztosítása.

17.2.1. A pénzügyi tervezés szakaszai

Előkészítő szakasz: a teljes gazdálkodás elemzésével kezdődik. Fel kell mérni a bevételeket és a kiadásokat, meg kell tervezni a várható eredményt. Ki kell számítani a gazdálkodáshoz szükséges pénzeszközöket, majd fel kell mérni az ehhez rendelkezésre álló belső forrásokat, ezután lehet megtervezni a szükséges külső források igénybevételét, annak mértékét és módját.
Az ezután következő szakasz azt vizsgálja, hogy a gazdálkodást mi módon lehet gazdaságosabbá tenni a pénzügyi eszközök felhasználásával. Elemezni kell a vállalkozás tervezett eredményének és kötelezettségeinek összhangját, a termelés, értékesítés összetételét, irányát. Javaslatokat kell kidolgozni a gazdaságosabb működésre.
A pénzügyi terv részei a következők:
a) bevételi és költségterv, cash-flow;
b) előzetes mérleg;
c) előzetes eredménykimutatás;
d) likviditási terv;
e) finanszírozási és befektetési terv.

a) A bevételi és költségterv nem csupán az értékesítés bevételeit és költségeit foglalja magában, hanem a vállalkozás működése során felmerülő összes bevételt és költséget. Célszerű ezek minél részletesebb bontása, mert így pontosabb képet kapunk azok szerkezetéről.
Általános értelemben elmondható, hogy a cash-flow a tényleges pénzmozgással járó bevételek és kiadások különbözete (egyenlege). A vállalkozások fizetőképességének megítélése során egyre gyakoribb hogy, ez az egyik legnagyobb jelentőséggel bíró kimutatás, segítségével a vállalati pénzáramlás részletesen kimutatható. A vállalkozás pénzügyileg realizált cash-flow-ja az a pénzösszeg, amely lejárat nélkül áll a vállalkozás rendelkezésére. Ebben az értelmezésben a vállalkozás önfinanszírozó képességét is kifejezi.
A leggyakrabban elkövetett hibák közé tartozik, hogy ha készítenek is cash-flow-t (e kimutatás mellőzése még napjainkban is gyakran előfordul), az nem havi bontású, ezért nem mutathatók ki kellő részletességgel a készpénzproblémák, a bevételi adatok túl optimisták, a költségek felosztása nem reális, illetve nem érvényesülnek az inflációs hatások, bevétel- és nem nyereségorientált szemlélet jellemzi.
Itt is érvényesül az, hogy nem az értékesítés növelése a meghatározó, hanem a többleteladásokkal elért hatékonyságnövelés (azaz többletnyereség) mértéke. A pénzáram és az adózás utáni nyereség természetesen eltér egymástól, ami abból adódik, hogy a bevételek és költségek elszámolása és a tényleges be- és kifizetések időben eltérnek egymástól.
A cash-flow kimutatására a gyakorlatban két módszer alakult ki.
• A direkt módszer alkalmazása esetén az értékesítésekből származó bevételekből le kell vonni az üzleti célú kiadásokat, amelyek csökkentik a készpénzállományt.
• Az indirekt módszer alkalmazása esetén az adózott eredményt módosítjuk azokkal a tételekkel, amelyek kihatással vannak az eredmény nagyságára, de nem járnak készpénzmozgással.
Bármely módszerrel történjen is a pénzáram meghatározása, hosszú és részletes levezetést igényel. Gyors elemző eljárások esetén ezért általában a közelítő cash-flow értéket szokták meghatározni.
Közelítő cash-flow = mérleg szerinti eredmény + tárgyévi értékcsökkenési leírás.
Mindenképpen meg kell jegyezni, hogy a közelítő pénzáram önmagában kevés információt tartalmaz. Ezt kiküszöbölendő, valamilyen vetítési alaphoz szokás viszonyítani, ami az esetek többségében az értékesítés nettó árbevétele. Ezzel a módszerrel megkapjuk az árbevételben realizált tiszta jövedelem értékét, ami lehetőséget ad arra, hogy különböző vállalkozásokat fizetőképességük alapján hasonlítsunk össze.
A cash-flow kimutatásának elemzése sokrétű, és mindig az adott célnak megfelelő elemzést igényel. Általánosan megállapítható, hogy minél magasabb a pénzeszközök forrásain belül a működésből származó részarány, annál kedvezőbb a mutató, illetve jelentősen felül kell hogy múlják az osztalékként fizetett összeget, ellenkező esetben a vállalkozás likviditása veszélybe kerül.
Általánosan elfogadott, hogy a tárgyi eszközökre és a beruházásokra fordított pénzösszeg aránya ne haladja meg az 50-60%-ot.
b) és c) Előzetes mérleg és az előzetes eredménykimutatás
Az előzetes mérleg az eszközök és források várható alakulását és a vállalat tervezett vagyoni helyzetét mutatja be a tárgyévre. Mivel a mérleg nem időszakra, hanem egy adott időpontra vonatkozik, ezért szükség esetén kalkulálhatunk akár negyedéves mérlegekkel is. A mérlegkészítéshez mindig szükséges az előzetes mérleg és az eredménykimutatás. (Lásd 1. táblázat.)
Az előzetes eredménykimutatás a bevételi és költségterv összesített adataira épül. Részletesen tartalmazza a tételes bevételeket és költségeket; meghatározza a tevékenységek eredményét, a vállalkozási eredményt, adófizetési kötelezettséget, adózott eredményt; tartalmazza a mérleg szerinti eredményt a tervezett osztalékkal és részesedéssel csökkentve. (Lásd 2. táblázat.)
d) A likviditási terv a bevételi és költségtervre épül. A bevételeket és kiadásokat pénzügyi realizálódásuk időpontjában tartalmazza. (A bevételi és költségtervben ezek havi bontásban a felmerülés időpontjában jelennek meg.) Ahhoz, hogy a vállalkozás folyamatosan fizetőképes legyen, tisztában kell lenni a bevételek és a kiadások ütemével, erre szolgál a likviditási terv, illetőleg támpontot nyújt a szabad pénzeszközökkel való gazdálkodáshoz, p1. alkalmat ad rövid idejű tőkelekötésre.
e) A finanszírozási és befektetési terv a saját és idegen forrásból rendelkezésre álló pénzeszközök struktúráját, felhasználását tartalmazza.
A befektetések tőkelekötést jelentenek, amelyek a vállalkozás eszközeihez tartoznak. Megkülönböztetünk rövid és hosszú távú befektetéseket. A rövid távú befektetések viszonylag gyorsan megtérülnek. A hosszú távú befektetések lassan, évek távlatában térülnek meg, ismételt befektetésükre csak ezután kerülhet sor.
A finanszírozás szorosan összefügg a befektetésekkel. A befektetési szándék egyúttal finanszírozási szükségletet is jelent. A finanszírozással kapcsolatban a következő elveket kell figyelembe venni:
• biztonságra törekvés elve: törekedni kell a saját tőke minél magasabb részarányára, illetve kerülni kell a kockázatos finanszírozási formák választását;
• jövedelmezőség elve: minél hatékonyabb befektetési alternatívát kell választani;
• függetlenség elve: a befektetőktől és hitelezőktől való kötöttséget igyekezni kell
• elkerülni;
• egyensúly elve: törekedni kell a hosszú távú pénzügyi egyensúly biztosítására.
A finanszírozás forrásösszetételében a legfontosabb a saját és az idegen tőke aránya. Saját forrásnak nevezzük azokat a rendelkezésre álló forrásokat, amelyeket nem terhel visszafizetési kötelezettség. A saját forrás származhat belső körből, p1. a visszatartott nyereségből, illetve külső forrásból, p1. állami támogatásból.

1. táblázat. A mérleg

2. táblázat. Az eredménykimutatás

A fejlesztések saját forrásokból történő megvalósítását önfinanszírozásnak nevezzük. Előnye, hogy nem jár visszafizetési kötelezettséggel, növeli a fizetőképességet, hátránya, hogy merevíti a struktúrát, fékezi a növekedés ütemét.
A vállalkozás gyors ütemű fejlődése esetén szükséges külső forrás bevonása is, ezt minden esetben terheli a visszafizetési és a kamatfizetési kötelezettség. A vállalkozás hosszú távú pénzügyi egyensúlyának biztosítása érdekében arra kell törekedni, hogy a források esedékessége és az eszközök likviditása összhangban legyen. Célszerű a folyó gazdálkodáshoz és a befektetésekhez szükséges finanszírozási pénzeszközöket elkülönítve kezeli.
A pénzgazdálkodás alapvető feladata a folyamatos likviditás (fizetőképesség) megőrzése, a pénzeszközök gyors és hatékony forgatása és az esetlegesen szabad pénzeszközök gazdaságos hasznosítása.
A leggyakrabban igénybe vett finanszírozási formák a következők:
• rövid lejáratú bankhitel: feltétele a hitelképesség, esetlegesen a fedezet biztosítása, költsége a kamat;
• kereskedelmi hitel, melyet a szállító nyújt a vevőnek, ennek speciális formája a váltó, amely fizetési igérvény, értékpapírként funkcionál, forgatható;
• középhosszú lejáratú bankhitel, melyeknél a bank garancia-kikötéseket tesz, költsége a kamat;
• bérlet: amely lehet szolgáltatási vagy pénzügyi lízing: ez tartós használatbavétel díj ellenében, a futamidő végén a vagyontárgy a használója tulajdonába kerül;
• hosszú lejáratú értékpapírok: ide tartozik a részvény és a kötvény,
• amelyek kibocsátása, adása, vétele jórészt a tőzsdén történik (a kötvény birtoklása nem jár tulajdonosi jogokkal, fix kamatozású);
• a hosszú lejáratú fejlesztési hitelek, amelyek magasabb költségekkel, több garanciális megkötöttséggel járnak.

17.3. A vállalkozás vagyoni helyzetének elemzése

A vállalkozás vagyoni helyzetét egy adott időpontban a mérleg mutatja, amely sokoldalú lehetőséget biztosít az elemzésre. Az alábbiakban kitérünk néhány elemzésre alkalmas mutatóra.
• A vállalkozás összes vagyona, valamint éven belüli változása.
• A saját tőke az eszközök és a kötelezettségek különbsége, vagyis az az érték, ami akkor maradna, ha a vállalkozást felszámolnánk és az összes kötelezettséget kiegyenlítenénk. Ezt nevezzük a vállalkozás nettó értékének is.
• Bruttó eladósodási ráta: az összes eszköz kölcsöntőkéből származó részét jelzi.
• A nettó eladósodási ráta: azt mutatja, hogy a kölcsönökhöz viszonyítva mekkora mértékű a tulajdonos(ok) vagyoni hozzájárulása a vállalkozás működéséhez. Az alacsonyabb ráta magasabb hitelképességet jelent. Minél magasabb a ráta, annál nagyobb a hitelezők részesedése a vállalkozás eszközeiből, és annál kisebb a hitelképesség. Értelemszerűen emiatt mind a hitelezők, mind a tulajdonosok kockázata nagyobb.
• A vállalkozás könyv szerinti értéke: a vállalkozás mérlegben feltüntetett eszköz-, illetve forrásértéke.
• A vállalkozás piaci értéke: az az ár, amelyet a befektetők hajlandóak fizetni a vállalkozás tulajdonlásáért (illetve annak részeiért).
• A piaci érték és a könyv szerinti érték különbözete az üzleti, vagy cégérték.

17.4. A pénzügyi helyzet elemzése

A pénzügyi helyzet elemzése a pénzügyi egyensúlyt vizsgálja:
a) magát a pénzügyi egyensúly meglétét, annak hiányát (p1. eladósodottság, fizetőképtelenség) és annak okát;
b) a pénzügyi egyensúly feltételeit, az átmeneti hiteligényeket, biztosításuk lehetőségét és költségvonzatát.
A pénzügyi helyzet elemzésének mutatószámai a következők:
• a kötelezettségek az árbevételhez viszonyítva;
• a készpénz és betétarány az összes forgóeszköz százalékában;
• a likviditási mutató;
• az adósságszolgálati mutató: a hiteltörlesztés és kamatfizetések várható fedezete;
• a költségarányos bevételi mutatók: a vállalkozás pénztermelő képességét fejezik ki.
A pénzügyi helyzet elemzésére lehetőséget ad a likviditási terv tényadatokkal való szembeállítása, az eltérések okainak vizsgálata.
Tegyük fel például, hogy az értékesítési árbevétel kevesebb a tervezettnél. Ennek oka lehet a fizetések elmaradása, illetve a hitelezett értékesítés. A késedelmes fizetések megsürgethetők, az átmeneti készpénzhiány pedig áthidalható a szállítóknál a fizetési határidő meghosszabbításával, vagy rövid lejáratú kölcsönnel.
A tervezettnél magasabb kiadások magyarázhatók a beszerzési árak emelkedésével, ilyenkor alternatív beszerzési forrásokat kell keresni. A másik lehetőség a termék árának növelése, ha ezt a kereslet és a piaci viszonyok megengedik. A taktikai felvásárlás és a hitelre értékesítés szintén növelheti a költségeket, ami szintén hitelfelvételt vonhat maga után. Ebben az esetben utólag kell értékelni, hogy a vállalkozásnak érdemes volt-e ezekbe a tranzakciókba bocsátkoznia. Ha az értékesítési költségek növekedése az értékesítés volumenének növekedésével jár együtt és arányaik megfelelőek, akkor nincs probléma, ellenkező esetben viszont felül kell bírálni a kiadásokat.
A tervezett és a tényleges pénzforgalom összehasonlítása lehetőséget ad a pénzforgalom pontosabb meghatározására.
Látható, hogy a vállalkozás fizetőképességének megőrzése folyamatos pénzügyi elemzést igényel. Ez a tevékenység nemcsak a likviditást biztosítja, hanem hatékonyabbá teszi a vállalati gazdálkodást is.

17.5. A jövedelemhelyzet elemzése

A vállalkozás jövedelemhelyzetét az eredménykimutatás mutatja be. A leggyakrabban elemzett kérdések a következők:
• Elegendő-e a mérleg szerinti eredmény a vállalkozás nettó vagyonának növeléséhez?
• Az osztalék és a részesedés fizetésére elég-e az adózott eredményből elkülönített pénzösszeg?
• Milyen módon lehet növelni az eredményt?
• Miből származik és hogy fokozható a rendkívüli eredmény, illetve hogyan csökkenthető a veszteség?
• Mi módon lehet növelni az üzleti tevékenység eredményét?
Az üzleti tevékenység eredménye az összes bevétel és az összes ráfordítás különbözete. Tehát az eredmény növelése a ráfordítások csökkentésével, illetve a bevételek növelésével valósítható meg.
A bevétel növelése az értékesített mennyiség, az értékesítési minőség, vagy az értékesítési árak növelésével lehetséges.
A ráfordítások csökkentése olcsóbb beszerzési források igénybevételével, energiatakarékossággal, a gyártási mennyiség növelésével, a veszteségidők csökkentésével, a hozamok növelésével, a termelékenység növelésével, a technológia módosításával stb. lehetséges.
A vállalkozás egészének nyereségéről akkor beszélünk, ha az összes bevétel meghaladja az összes ráfordítást. Veszteségről beszélünk abban az esetben, ha az összes bevétel kevesebb, mint az összes ráfordítás.
A vállalkozás résztevékenységeinek elemzése során az állandó költségek pontos felosztásának nehézsége miatt a nyereség és a veszteség megállapítása torzulhat. Egyértelműen veszteségesek azok a tevékenységek és ágazatok, amelyek bevételei még a közvetlen költségekre sem nyújtanak fedezetet.
A vállalkozás vagyonának csökkenését vagy növekedését a saját tőke (nettó vagyon) változása, a tárgyévi nyitó és záró mérleg közötti különbség mutatja. Vagyongyarapodásnak nevezzük a nettó vagyon növekedését, vagyonveszteségnek a nettó vagyon csökkenését.
Az alapvető mérlegösszefüggés:
nettó vagyon = aktívák - passzívák.
Ebből következik, hogy a nettó vagyon gyarapszik, ha az eszközök nagyobb mértékben növekednek a kötelezettségeknél, vagy a kötelezettségek nagyobb mértékben csökkennek az eszközöknél. A nettó vagyon csökken, ha az eszközök kisebb mértékű növekedést mutatnak, mint a kötelezettségek, vagy a kötelezettségek kisebb mértékben csökkennek, mint az eszközök.
A jövedelmezőség az a követelmény, hogy a tevékenység bevételei haladják meg a ráfordításokat.
Az egyes gazdasági tevékenységek különállóan is vizsgálhatók, ha megállapíthatók a rájuk jutó bevételek és ráfordítások. Ez az utókalkulációs feladatokhoz tartozik.

Ebben a kategóriában ajánlott további könyveink:

A családi gazdálkodás ökonómiája

A családi gazdálkodás ökonómiája

ÚJRA KAPHATÓ! Napjaink gazdasági és társadalmi folyamatai egyre inkább az egyensúlytalanság irányába változnak. Nem csupán a társadalmi, hanem a természeti környezet is változik, mégpedig negatív módon. E folyamatok nyilvánvalóvá teszik a fenntartható komplex (gazdasági-társadalmi-ökológiai) rendszerek szükségességét, melyben a háztartások kiemelt szerepet játszanak. Az egyes háztartások automatikusan a fenntarthatóság irányába egyensúlyoznak. A háztartás-üzem szimbiózisa, amely általában is jelen van a gazdaság egészében, különös sajátossággal jelenik meg a mezőgazdaságban. A családi gazdaságban szorosan összefonódik a háztartás és a gazdaság, az önellátás és az árutermelés: a tőke a család tulajdonában van, amely kontrollálja az inputokat, döntéseket hoz, de egyben végzi a termelő tevékenységet is.

Eredeti ár: 4 400 Ft
Kedvezményes ár: 3 520 Ft

A magyar agrárgazdaság a rendszerváltástól az Európai Unióig

A magyar agrárgazdaság a rendszerváltástól az Európai Unióig

Kapronczai István A könyv nyomon követi és valósághűen tükrözi a rendszerváltástól az Európai Unióhoz való csatlakozásig eltelt közel másfél évtizedet. A tanulmány táblázatok segítségével összefoglalja mindazon adatokat, amelyek a magyar agrárgazdaság - mezőgazdaság, élelmiszeripar, erdő-és vad-, halgazdálkodás, faipar - 1990-2002 közötti állapotát tükrözik.

Eredeti ár: 2 500 Ft
Kedvezményes ár: 2 000 Ft

A magyar agrárgazdaság az EU-csatlakozástól napjainkig

A magyar agrárgazdaság az EU-csatlakozástól napjainkig

Magyarország csatlakozása az Európai Unióhoz meghatározó esemény volt az agrárgazdaság területén is. Az évtizedekkel korábbi sikeres magyar mezőgazdaság 2004-ben már egy ideje csupán árnyéka volt korábbi önmagának. Részaránya a rendszerváltás után a foglalkoztatásban, a beruházásokban, a nemzetgazdaság bruttó hozzáadott értékének és ezzel összefüggésben a bruttó hazai terméknek (GDP) az előállításában szinte folyamatosan csökkent. Az EU-tagsággal az új tagállamok egy nagy, de versengő piac részévé váltak,amely óriási lehetőségeket kínál az országok mezőgazdasága számára. Ugyanakkor az egyes nemzetek mezőgazdaságainak számottevően kiéleződött versenyhelyzettel kell megbirkózniuk az uniós és – ennek részeként – a hazai piacaikon is. Az uniós csatlakozás egészében jó hatással volt az új tagállamokra, bár az egyes országok más-más módon éltek a lehetőségeikkel. A velünk együtt csatlakozó országok és hazánk alkalmazkodásáról a Közös Agrárpolitikához megállapítható, hogy minden ország nyert a csatlakozással, de az új tagországok közül Lengyelország,Litvánia és Lettország tudott a legjobban alkalmazkodni az EU által kínált feltételekhez és az adott lehetőségeket a legjobban ezek az országok tudják kihasználni. Ebben a folyamatban az egyik legkritikusabb tényező a csatlakozást megelőző évek agrár- és támogatáspolitikája volt. A támogatások akkor lettek volna igazán kedvezőek, ha azt a tagországok elsősorban a termelők versenyképességének fokozására fordítják. Azonban a támogatásokat Magyarország döntően ár- és piactámogatásként nyújtotta, ennek következtében nem lehetett kihasználni a maga teljességében a csatlakozás nyújtotta lehetőségeket. Azok az országok viszont, ahol korábban a támogatások szintje alacsony volt, és az ár- és piactámogatások csekélyek voltak, kedvezőbben válaszoltak az EU-tagságra. Ez a megállapítás elsősorban Lengyelországra vonatkozik, ahol a csatlakozás után a KAP és a kitágult piacok által a termelőknek nyújtott ösztönzők következtében számottevően nőtt a termelés, és a kereskedelem is kedvezően reagált. Az új tagállamok első öt évének összegzett tapasztalatai ugyanakkor azt mutatják,hogy a KAP még az elérhető módosításokkal együtt sem igazán felel meg az új tagállamoknak, főleg a szegényebbeknek. Ilyen körülmények között még mindig a mezőgazdaság versenyképességének megteremtése és a vidéki szegénység elleni küzdelem a legsürgetőbb feladat. A folyamatok átláthatóságának, megértésének segítése érdekében szükség van olyan hosszú idősorokat felölelő elemzésekre, amelyek nyomon követik és tárgyszerűen tükrözik a tényeket, illetve az eseményeket. Kapronczai István immár második alkalommal teszi ezt meg. A szerkesztésében 2003-ban megjelent A magyar agrárgazdaság a rendszerváltástól az Európai Unióig című kiváló művének méltó folytatása e könyv. Úgy vélem, hogy e munka – amelyben a csatlakozás utáni első öt év hazai történéseit dolgozza fel és egészíti ki egy rövidebb nemzetközi kitekintéssel – egyik legfontosabb hozadéka, hogy a szakmai szereplők és a közvélemény előtt is torzításmentes, reális kép alakulhat ki az agrárgazdaságról. A szerző a kötet elkészítése során tényszerű adatközlésre és a rá jellemző objektív folyamatleírásra törekedett. A könyv igyekszik megteremteni annak a lehetőségét,hogy a vizsgált években megfigyelhető tendenciákról ki-ki szakmai meggyőződése alapján, a maga területén vonjon le következtetéseket. Ajánlom mindazoknak ezt a könyvet, akik élni akarnak ezzel a lehetőséggel. Csáki Csaba akadémikus

Eredeti ár: 4 600 Ft
Kedvezményes ár: 3 680 Ft

Vissza a főoldalra »

Kosár

Az Ön kosara üres!

Bejelentkezés A kategória legkedveltebb könyvei
Könyv webáruház - Vevő pont.

Kiadónk a VEVŐPONT hálózat tagja www.vevopont.hu

Agrárbázis

www.agrarbazis.hu