Könyvek
kategóriák

Csülökápolás és a sántaság megelőzése szarvasmarhaállományokban

Szerző: Dr. Györkös István - Dr. Báder Ernő
Ár: 2600 Ft Kiadói ár: 2080 Ft Megtakarítás: 20 %
Kosárba
pénztárhoz

Ezt a könyvet egyaránt ajánljuk a szarvasmarhatelepeken gyakorlati teendőiket végző vagy munkát irányító szakembereknek és szarvasmarhát tartó gazdáknak. Hasznos elméleti és gyakorlati ismereteket nyújt a csülökápolás legújabb módszereiről és eszközeiről, a végtagok felépítéséről és működéséről, valamint a gazdasági veszteségeket okozó lábvégbetegségekről és azok gyógyításáról. Az Olvasó megismerheti a sántaság megelőzésének elhelyezési, gondozási, állatvédelmi, tenyésztése és takarmányozási lehetőségeit.
A könyvet haszonnal forgathatják a továbbképző tanfolyamok résztvevői, és sok új ismerethez juthatnak a közép- és felsőfokú képzésben tanulók, valamint az oktatásban és kutatásban dolgozó szakemberek is.

mutass többet mutass kevesebbet
Terjedelem: 140 oldal
ISBN/ISSN: 9789639422339
Méret: A5
Kiadó: Szaktudás Kiadó Ház

Tartalomjegyzék:

Tartalom


Bevezetés

A végtagok felépítése és működése A lábvég felépítése és funkciói
A lábvég fő részei A csülök alakja és méretei A csülök belső felépítése
A szaru képződése
A szaru ásványianyag-összetétele
A szaru növekedése és kopása A köröm funkciói

A végtagok felépítésének rendellenességei és a csülök betegségei
A csülökbetegségek kialakulására hajlamosító tényezők . Környezeti hatások Az állat ellenálló képessége A szarvasmarha fontosabb csülökbetegségei
Ujjak közötti bőrgyulladás
Sarokvánkos vagy sarokszaru-erózió
Mortellaro-féle betegség
Ujjak közötti flegmone
Ujjak közötti szövetszaporulat
Laminitis
Traumás talpfekély
A tehermentesítés mesterséges módszerei
Egyéb betegségek

A csülökápolás eszközei és gyakorlata
A szarvasmarha rögzítésének módszerei
A csülökápolás gyakorlata
Az ápolás gyakorisága és szervezése
A hagyományos körmözés elvei és fogásai
A csülök ápolása és a betegségek megelőzése
az angol gyakorlatban
A csülök funkcionális és gyógyító ápolása holland
módszerrel
A tenyészbikák csülkeinek ápolása
A növendék szarvasmarhák, üszők, fiatal bikák
csülkeinek ápolása

Szelekciós lehetőségek a láb és lábvég értékmérő tulajdonságainak és ellenálló képességének javítására
Szelekciós mutatók vagy indexek
A szelekció genetikai alapjai
A végtagok küllemi tulajdonságai
A lábak alakjának eltérései
A holstein-fríz tehenek küllemi értékelése
A lábak és a lábvégek küllemi tulajdonságaira használatos
kifejezések
A fajták közötti és az ivari eltérések
A végtagok javítására irányuló tenyésztés eredményei
A lábvégek ellenálló képességének javítása
A végtagok küllemi tulajdonságainak hatása az életkorra
A laktációk számának és az életkornak a hatása
a végtagok küllemi tulajdonságaira
A tejtermelés és a végtagok küllemi tulajdonságainak
kölcsönhatása
A selejtezés gyakori oka a sántaság

A sántaság okozta mozgászavar megelőzése
Megelőző csülökápolás
A lábvégek fertőtlenítő fürösztése
A fertőtlenítőtálca kialakítása és elhelyezése
A fertőtlenítőszerek használata
Az anyagforgalmi rendellenességek megelőzése
Tartásmód, elhelyezés, higiénia
Tenyésztési módszerek
Munkaszervezés, irányítás
Állatvédelmi szempontok

Irodalom

mutass többet mutass kevesebbet

Olvasson bele:

A végtagok felépítésének
rendellenességei és a csülkök betegségei

A szarvasmarha rendellenes lábállásai, különböző lábvégbetegségei mozgászavart, sántaságot okozhatnak.
Rendellenes elülső beállások. Elölről nézve akkor rendellenes az elülső végtag, ha a tengelye egyenes és a lábak állása a talajon szűk vagy talajon tág (X-állás). A kifelé álló körmök esetén az ujjak tengelye megtörik, franciás állást mutat, befelé álló körmök esetén pedig hegyfaltipró állást vesz fel. Oldalról nézve a mellső lábak előre vagy hátra állítottak lehetnek: lábtőben hátrahajló mellső lábak esetén borjúállásról, a lábtőben előreálló lábak esetén rokkant állásról beszélünk. Rendellenes hátulsó lábállások. Hátulról nézve rendellenes az egyenes végtagtengely esetén a talajon szűk állás, amely szarvasmarhákra nem jellemző és a talajon tág állás, amely viszont többször előfordul. Amikor a hátulsó lábak tengelye hátulról nézve nem egyenes, a lábállás lehet csánkban szűk vagy gacsos (ez teheneken gyakori) és lehet dongaállás, ami szarvasmarhán ritka, rokkant csánkízületű teheneken előfordulhat. A hátulsó lábak oldalról lehetnek előre állítottak, amikor a csánk sarokdudora az ülőgumóról lebocsátott képzeletbeli függőleges elé esik, vagy hátra állítottak, illetve kardos vagy karóállásúak (2. 3. képek). Az ujjak állása lehet meredek és hegyesszögű. Az előbbit meredek, az utóbbit puha csüdnek nevezzük.
A lábak felépítésének rendellenességei sokszor alig észrevehető, enyhe járáshibával, máskor súlyosabb mozgászavarral járhatnak. Küllemi bírálatkor a felsorolt rendellenességek közül csak a végtagra legjellemzőbb, összetett jellegeket értékelik.
A rendellenes láb- és lábvégalakulások lehetnek veleszületettek és szerzettek. A veleszületett, öröklötten hibás lábállások nem korrigálhatók, csak genetikai módszerekkel, generációk folyamán javíthatók. Az ilyen tulajdonságok a csülökbetegségekre hajlamosító tényezők közé tartoznak. Az ismertetett rendellenességek különböző környezeti hatások, betegségek vagy az előrehaladott életkor következtében is kialakulhatnak. A szerzett rendellenességek többsége fiatal kortól következetesen végzett ápolással megelőzhető. A szarvasmarha mozgásának tartósabb megfigyelésével és vizsgálattal döntjük el, hogy adott esetben súlyosbodó vagy éppen állandósult, de jelentéktelennek tartható mozgászavarral állunk-e szemben.
A lábszerkezeti elváltozások általában kismértékben befolyásolják az állat mozgását. A végtagok megbetegedései azonban különösen a lábvégek betegségei — rendszerint súlyosabb sántaságot idéznek elő. A lábszerkezeti jellegek és a lábvégbetegségek közötti öszszefüggésekre később külön fejezetben kitérünk.
A sántaság vizsgálata esetén azt kell eldöntenünk, hogy az állat melyik vagy mely lábaira sántít, majd azt, hogy a végtag melyik részén milyen anatómiai elváltozást észlelünk. A vizsgálat folyamán először az állatot azonosítjuk, majd állapotának előzményeit próbáljuk tisztázni, ezután következik a sántaság általános vizsgálata, majd részletes megítélése.
A sántaság okai lehetnek: ütés, sérülés, zúzódás, izom- és idegsérülés, szalagsérülés, ízületsérülés, csonttörés, szeptikus vagy aszeptikus gyulladás, degeneratív elváltozások, fejlődési rendellenesség, kialakuló daganatok.
Sántaság. Olyan mozgászavar esetén beszélünk sántaságról, amelyik a törzsnek a végtagokkal határos részén vagy a végtagokon észlelhető. Az általános egészségi állapot gyengesége vagy a látászavar okozta rendellenes mozgás nem igazán sántaság. Gyakran nem tapasztalunk a lábvégeken helyi tüneteket, ilyenkor az állat mozgászavara árulja cl a lábvégbetegség jelenlétét. A szarvasmarhát állás és mozgás közben figyeljük meg, lehetőleg 8—10 m távolságból és így határozzuk meg, hogy melyik végtagjára (vagy végtagjaira) sántít. Ebben a fej, a törzs és a far mozgásának megítélése is segít. Ha az állat egyik lábára sántít, a beteg elülső lábának terhelésekor a fejét, hátulsó beteg lábának terhelésekor pedig a farát emeli kissé. Az állat fájós lábát igyekszik kímélni, tehermentesíteni. Gyakrabban fölemeli, állás közben kissé maga alá helyezi. Napközben többet fekszik, nehezen kel fel. Hajtáskor, jártatáskor lemarad. Nagy termelésű vagy idős tehenek mozgását megnehezíti a tőgy nagy mérete, a függesztőszalagok megnyúlása, a végtagok szerkezetének romlása. Nagy tőgyű tehenek Pl. óvatosabban és lassabban járnak, hátulsó végtagjaik előrevitele ívet ír le. Sok esetben az enyhe fájdalom csak az állás vagy a mozgás tartósabb megfigyelésével észlelhető. A sánta állatok lépéshossza, a végtag előrevitele is megváltozik. A járás lehet p1. kötött, vontatott, kaszáló, keresztező.
Előreviteli típusú sántaság. Akkor beszélünk előreviteli típusú sántaságról, amikor a beteg végtag nyújtási fázisa rövidebb mint az egészséges másik végtagé. Az előrevitel lehet alacsony, amikor az ízületek alig mozognak és magas. Rendszerint a lábtő vagy az e fölötti ízületek, hajlító és nyújtóinak fájdalmai, bénulásai okozzák.
Megterhelési típusú sántaság. Az állat állás közben a fájdalmas végtagot a talajról gyakran fölemeli, terhelését igyekszik elkerülni, lábait maga alá húzza, a hátát fölpúposítja, Mozgáskor, lépésben az előrevitel hosszabb, a talajra helyezés pedig rövidebb a normálisnál. Esetenként egyes körömrészek kímélése jellemző (p1. csak a köröm hegye vagy a sarok terhelődik). A sántaságnak ezt a típusát többnyire a lábvég valamilyen betegsége, gyulladása okozza.
Vegyes típusú sántaság. Ez esetben a hajlítási és nyújtási fázisok
között nincs lényeges eltérés. A lábvégbetegségek többségére ez kevésbé jellemző.
Atípusos sántaság. Több végtag betegsége esetén atípusos sántaságról beszélhetünk.
A sántaság intenzitása az enyhe fokozattól a súlyosig változhat. A mozgászavart néha csak időszakosan tudjuk megfigyelni, más esetekben a sántaság állandó jellegű lehet.

mutass többet mutass kevesebbet

A kategória legkedveltebb kiadványai

A méhészmester könyve

Ruff János A méhészmester könyve

Ár: 2900 Ft Kiadói ár: 2610 Ft Megtakarítás: 10 %
Bővebben Kosárba