Szálastakarmányok betakarítása, tárolása és etetése - Új

Szerző: Dr. Bak János - Dr. Kelemen Zsolt - Dr. Tóth László

Leírás: A könyv újabb kiadásába a szerző részletesen ismerteti a szálas- és tömegtakarmányok betakarítását, a szárítást, a takarmányok erjesztéses tartósítását, tárolását, illetve a szarvasmarhatartó telepeken való takarmányozást.

Terjedelem: 210 oldal

ISBN: 9789639736962

Méret: B5

Súly: 365 gramm

Kiadó: Szaktudás Kiadó Ház

Eredeti ár: 3 400 Ft
Kedvezményes ár: 2 720 Ft
Megtakarítás: 20 %

Olvasson bele: Tehéncsoportok takarmányozási célú kialakítása A tehenek takarmányozási célú csoportosításának célja, hogy majdnem azonos tejtermelésű és azonos takarmányozást (takarmányadagot)... Bővebben »

A könyv tartalomjegyzéke: Tartalomjegyzék 1. Takarmányozásról általában 1.1. A főbb takarmányozási megoldások Legeltetéses takarmányozás Zöldetetéses takarmányozás Az egyedi abrakolás szükségessége Teh... Bővebben »

Megosztás másokkal:

Idézet a könyvből:

Tehéncsoportok takarmányozási célú kialakítása


A tehenek takarmányozási célú csoportosításának célja, hogy majdnem azonos tejtermelésű
és azonos takarmányozást (takarmányadagot) igénylő tehéncsoportokat
állítsunk össze. A csoportos takarmányozásnál a tejtermelés növekedésével ugyanis
nemcsak az abrak-, hanem a tömegtakarmány-adag növelésére is lehetőség van.
A tehenek csoportosítása során az alábbi tényezőket célszerű figyelembe venni:
• az egyedi tejtermelés nagysága,
• laktációs stádium,
• kondíció,
• kor.
A takarmányozási csoportok száma természetesen nem független az állomány
nagyságától. Takarmányozási szempontból célszerű elkülöníteni a laktáció elején lévő
teheneket ún. fogadócsoportba. Ebbe kerül valamennyi leellett tehén a tejtermeléstől
függetlenül.
További csoportokat képezhetnek a nagy, közepes és kis termelésű tehenek.
Kedvező, ha az elsőborjas teheneket a laktáció első felében elkülönített csoportban
tudjuk tartani, jóllehet takarmányozásuk sokszor minőségileg nem különbözik a fogadó,
illetve a nagytejű csoportból, ugyanazt a takarmánykeveréket kaphatják. További
csoportokat jelenthet a szárazonálló tehenek két csoportja. Magas tejtermelési
szintnél, jó vemhesülési eredmények esetén a termelő csoportok száma csökkenhet.
Kötött tartásban a tehenek takarmányozási célú csoportosítása (más helyre kötése)
komoly stresszhatást idéz elő, valamint munkaszervezési problémákat okoz.
Ez alól csak az ellés utáni első hónapban teszünk kivételt. Ebben az időszakban a teheneket
ún. fogadó standra (inkubációs standistálló) kell kötni, és az előkészítés abrakadaptációs,
valamint bendőadaptációs fázisait itt kell befejezni. Általában egy
hónap elteltével kerülhetnek vissza a tehenek eredeti istállójukba.
A csoportos takarmányozás a kötetlen tartású tehenészetek takarmányozási
módszere. E takarmányozás lehetőséget ad arra, hogy a tömegtakarmányokat, valamint
az abraktakarmányokat összekeverve (esetleg komplett keverék formájában)
etessük. Ez egyrészt azért előnyös, mert az állatok nehezebben tudnak válogatni,
de a keverék etetése élettanilag is előnyösebb.
19
Kötetlen tartásnál a tehenek csoportjait takarmányozási és elhelyezési szempontok
alapján alakítják ki. A lehetséges elhelyezési csoportok száma a tehenészet
nagyságától, az egyes tehénistállók pihenőtér-alapterületétől és a fejőházi kapacitástól
függ.
Az ún. fogadó és kis tejtermelésű csoportok kivételével az elhelyezési csoportlétszámnak
oszthatónak kell lenni az egy oldalon lévő fejőférôhelyek (fejőállások) számával.
Az első tehéncsoportosítást követően a befejési eredmények alapján havonként
(ill. a lehető legkevesebbszer) el kell végezni a csoportigazítást. A havi befejések
alapján a tehéncsoportokat úgy korrigáljuk, hogy a tehéncsoportba tartozó
tehenek tejtermelése közötti szélső különbség minél kisebb legyen.
Ahogy nô az állomány létszáma, ezzel együtt szükségszerűen nő a csoportlétszám
is. A teheneket hagyományosan viszonylag kis csoportokban tartjuk (30–60 vagy
maximum 30–100 tehén/csoport). A fejő- és takarmányozási rendszerek fejlődésével
a tehéncsoportok már akár 200-as tehénlétszámúak is lehetnek (amerikai példák).
A hagyományos felfogás szerint a kisebb csoportok a tehenek számára kevesebb
stresszt jelentenek.
A szarvasmarha társas lény, az állatok között könnyen kialakulnak az ún. „dominancia
rangsorok”. A csoporton belül hamar kialakul a sorrend, gyakran egy napon
belül, amely azután igencsak állandónak mutatkozik.
Az igazán nagy versengés a jászol előtt alakulhat ki, amikor a tehenek visszajönnek
a fejésből, illetve kiosztják az újabb adag takarmányt. Az 50 vagy annál kisebb
létszámú tehéncsoportokkal végzett megfigyelések szerint a dominancia és a táplálékért
folytatott versengés legerősebb hatása a takarmánykiosztás után még 30–45
percig tart.
Nagyobb létszámú tejelő tehenészetekben végzett megfigyelések és levont következtetések
szerint (amelyeknél a megfigyelt állományokban 50–99, 100–200 közötti,
illetve 200 feletti létszámú tehéncsoportok voltak) önmagában nem a csoportmérettel
volt probléma. A gondokat inkább a rövidjászlú istállók túlzsúfoltsága okozta.
A tehenek megfelelő nagyságú élőhelyet, zavartalan, magas szintű takarmányfelvételt
igényelnek, hogy ne történjen visszaesés a tejtermelési csúcsban, és tartós
legyen a jó egészségi állapot az istállóban. Ha azonban akár az istállótervezés, akár
a túlzsúfoltság miatt túl kevés a hely (a jászolhossz, az etetőút szélessége), akkor a
jászolnál álló teheneket a mögöttük, az etetőúton mozgó állatok zavarják a takarmányadagjuk
elfogyasztásában. Ez a helyzet gátolja az intenzív és összpontosítottan
történő takarmányfogyasztást, ráadásul verekedésekhez is vezethet.
Manapság sok kötetlen tartású, pihenőbokszsorokkal tagolt istálló 3,7–5,1 m2
alapterületet biztosít egy tehénnek, a pihenőbokszokat és az itatók előtti területet
nem számolva. Kedvező, ha az etetőtér bokszbejáratok nélkül legalább 3,7 m szélességű
és bokszbejárattal legalább 4,3 m szélességű ahhoz, hogy a tehenek kényelmesen
közlekedhessenek az etetőtéren, és ne zavarják társaikat evés közben sem.
Ha a csoportnagyság (túlzsúfoltság) miatt a takarmányért, a vízért, a pihenőhelyért
folytatott versengés már túl sok, akkor a tehenek nem esznek annyit, nem olyan
egészségesek vagy nem termelnek olyan jól, mint azelőtt. Tehát a tehéncsoportok
létszámának növelésekor nagy körültekintéssel járjunk el.
Ideális körülmények között a csoportnagyság a takarmányozási és egyéb lehetőségekhez
kell, hogy igazodjon. Ha a takarmány a csoport állatai számára korlátlan
20
mennyiségben hozzáférhető (TMR-technológia), különösen, amikor a tehenek
éhesek is, ez ösztönözheti az evést az egész nap folyamán. A működőképes tehéncsoportméret
függ a pihenőhelyekért és a jászolszakaszokért folytatott versengés
mértékétől, valamint a kényelmes pihenőhelyek számától, az istállón kívül töltött
idő mennyiségétől, amikor a tehenek a kifutóban (karámban) vagy a fejőházban tartózkodnak.
Csoportosításkor a friss fejős és az elsőborjas tehenek külön figyelmet érdemelnek.
A friss fejős tehenek különösen sebezhetők a túlzsúfoltság miatt kialakult, túlzott
mértékű versengésben. Ezek a tehenek gyorsan fáradtak, kimerültek lesznek a
versengésben, könnyen megsérülhetnek vagy társaik félretolhatják őket. Nem szabad
elfelejtenünk, hogy a laktáció korai szakaszában lévő teheneknek gyorsan kell
táplálékhoz jutniuk ahhoz, hogy korán elérhessék a tejtermelési csúcsot és újra jó
kondícióba kerülhessenek. Néhány tenyésztő arról számolt be, hogy ha a friss fejős
tehenekből külön csoportot alkotott, az lényegesen javította a takarmányfelvételt és
a tejtermelést. Ezen gazdaságokban végzett megfigyelések megerősítik azt az elméletet,
hogy a korai laktációs stressz csökkentése miatt végzett csoportosítás nagy
anyagi haszonnal jár.
Az elsőborjas tehenek számára szintén hasznos lehet az elkülönített csoportosítás.
Ezen fiatal teheneknél a növekedésnek magasabbak a takarmányozási követelményei,
az állatok mérete viszont kisebb és gyakran a „rangsor” alacsonyabb fokán
helyezkednek el. Az ide vonatkozó kutatások azt mutatják, hogy az elsőborjas tehenek
több tejet termelnek, több takarmányt fogyasztanak, és több időt töltenek pihenéssel,
ha társaiktól elkülönítetten, maguk között vannak.