Keresés Könyvkategóriák Folyóiratok

Gazdasági állatok viselkedése - A baromfi viselkedése

Gazdasági állatok viselkedése - A baromfi viselkedése

Szerző: Dr. Gere Tibor

Leírás: A nagy hozamokra irányuló törekvés következtében az ember gyakran természetellenes környezeti feltételek közé kényszeríti a baromfit. Az ún. iparszerű tartás viszonyai között, szabályozott környezetben, nagy állománykoncentráció mellett, programozott termelési feltételek között maximális gépesítéssel folyik a magas színvonalú termék-előállítás. Az ilyen természetellenes tartási feltételek gyakran próbára teszik az állatok alkalmazkodó (adaptációs) képességét. Ezért vált napjaink egyik központi feladatává az a törekvés, hogy olyan állatjóléti tartásformákat alakítsunk ki, amelyek kielégítik az állatok biológiai igényét és megfelelnek a különböző baromfifajok, típusok és korcsoportok ökológiai szükségletének. Ehhez nyújt segítséget a kötet, amely a négy legfontosabb gazdasági baromfifajunk – tyúk, kacsa, liba, pulyka – életvitelét, szokásait, magatartásformáit, legfontosabb életjelenségeit és viselkedési repertoárját mutatja be.

Terjedelem: 206 oldal

ISBN: 9789639553439

Méret: B5

Súly: 350 gramm

Kiadó: Szaktudás Kiadó Ház

Eredeti ár: 4 400 Ft
Kedvezményes ár: 3 520 Ft
Megtakarítás: 20 %

Olvasson bele: A BAROMFIFAJOK VISELKEDÉSI SAJÁTOSSÁGAI A gazdasági célokból tenyésztett különböző baromfifajok a tyúk, a galamb, a lúd és a kacsa vad változatai szociális közösségben élnek kül... Bővebben »

A könyv tartalomjegyzéke: ELŐSZÓ 1. A TYÚK A tyúk eredete és háziasítása A baromfifajok rendszertani besorolása A baromfifajok biológiai sajátosságai A baromfi csontvázrendszere Az izomrendszer A kü... Bővebben »

Megosztás másokkal:

Idézet a könyvből:

A BAROMFIFAJOK VISELKEDÉSI SAJÁTOSSÁGAI

A gazdasági célokból tenyésztett különböző baromfifajok a tyúk, a galamb, a lúd és a kacsa vad változatai szociális közösségben élnek különböző módon kapcsolódva a szexuális partnerükhöz. A szexuális közösség formája és összetétele az év folyamán változik, másként alakul a szaporodási időszakban, a költözés vagy a vedlés idején. A háziasítás viszonyai között számos viselkedésforma, amely a vad változatnál fontos volt az alkalmazkodás, vagy a faj fennmaradása miatt (pl. párzásmód, dürgés) veszítettek az intenzitásukból. Számos viselkedésmód veszített az eredeti funkciójából, vagy teljesen eltűnt, illetve módosult.
A házi madarak viselkedése összehasonlítva a vad változatával lényegesen kifejezés szegényebbé vált. Néhány esetben a háziasítás fokozta a madarak reakcióinak változatosságát a különböző belső és külső ingerekre. Különösen érvényes ez a megállapítás a szexuális viselkedésre. Az állatok egymáshoz való szociális kötődésében és a kommunikációjukban gyarapodott a lehetősége az egyes állatnak a szociális közösség kialakulása révén abban is, hogy egymást egyedileg is felismerjék, és személyes perszonális kapcsolatok jöhessenek létre közöttük, ami például a vadtyúkoknál ismeretlen.
Az egyes fajra jellemző viselkedésformák felbomlása, különösen az önálló mozgásformák esetében elősegítette, hogy más összefüggésben, megváltozott szituációban, különféle „új” viselkedésminták jönnek létre, amelyek funkciójukban teljesen eltérők lehetnek a különböző madár fajokban. Ilyen figyelhető meg például a csipkedés esetében, amely a takarmányfelvételben, a küzdelemben, a tollak ápolásában bír fontos jelentőséggel, másrészről a tollcsipkedés a kannibalizmusban tölt be fontos szerepet. Hasonló a helyzet a hangadás tekintetében (gágogás, hápogás, kotkodácsolás, kukorékolás stb.), amely madárfajonként rendkívül variábilis lett és eltérő szerepet tölthet be.

A TÁPLÁLKOZÁSI VISELKEDÉS

A baromfiak takarmányválogatását és takarmányfelvételét az éhség, az étvágy, a termelés, a testtömeg, az életkor befolyásolja, de a látási, tapintási, az ízlelési és a hőmérsékleti ingerek hatása módosíthatja. A takarmányválogatással kapcsolatban végzett kísérletekből ismert, hogy a különböző érzékszervi ingerek jelentősége baromfifajonként eltér, minden faj meghatározott ingerek iránt érzékenyebb, míg mások kisebb jelentőséggel bírnak a takarmány kiválasztásában. Az érzékszerveknek a takarmányválogatásban betöltött szerepében tehát meghatározott rangsorrend létezik.
Az ember esetében például közismerten az ízlelő szervnek van kitüntetett szerepe. A megfigyelések szerint (és a baromfi testfelépítéséből adódóan) a madaraknál a látásnak van elsődleges jelentősége a táplálék kiválasztásában. Ez azonban nem kizárólagos és kategorikus érvényű törvényszerűség.
Abban inkább megegyeznek a baromfifajok, hogy a takarmányválogatásban, a kedveltségében a fizikai tulajdonságok sorrendjében a táplálék taktilis tulajdonságai játszanak fontos szerepet. Előnyben részesítik azt a takarmányt, amelyet könnyen el tudnak fogyasztani. Ennek során a táplálék, tapintással érzékelhető tulajdonságai döntő befolyást gyakorolnak az állat választására. Emellett az egyéb érzékszervi tulajdonságok is különböző mértékben befolyásolhatják az állat döntését a tekintetben, hogy hogyan ítéli, meg a táplálékot: elfogyasztja, vagy elutasítja azt. Természetesen a döntésben szerepet játszanak az állat korábbi tapasztalatai, benyomása, élménye is. A tapintáson alapuló érzékelési kép kialakításában a látásnak központi szerepe van a kifejlett állatok esetében. Különösen érvényes ez a tyúkra, aki a látás útján válogat ugyan, de tapintási tulajdonságok komplexuma alapján dönt a takarmány elfogyasztásáról.

A látási és tapintási ingerek kölcsönhatása

A kikelt naposcsibék a magvak, vagy a dercésre őrölt takarmány képe alapján a szemcsenagyság és a csőrük felépítése, valamint a garatuk átmérőjének a függvényében válogatják ki az elfogyasztható táplálékot. A döntésüket az vezérli, hogy a kiszemelt táplálék könnyen elfogyasztható legyen. A csibék esetében ez 2,5 mm nagyságú, illetve átmérőjű táplálékot jelent. A csibék veleszületett szemmértékük segítségével döntik el, hogy a táplálék elfogyasztható-e, vagy sem. A nagyobb szemeket is megkísérlik felcsípni, de miután meggyőződtek arról, hogy ezeket nem képesek elfogyasztani, a csőrükből kiejtik az ilyen szemcséket. Curtius (1954) vizsgálta a napos bíbicek, a csibék, a pulyka pipék korai takarmányfelvételét és azt találta, hogy szabad takarmányfelvétel esetén a különböző napos madárfajok rendre a csőrük mérete szerint az 1,0 illetve 2,5 és 5 mm átmérőjű magvakat, illetve derce méretű táplálékot részesítették előnyben (3. táblázat).
3. táblázat

Különböző madárfajok csőrmérete és a preferált
takarmány mérete (Curtins, 1954)


Madárfaj Csőrméret (mm) Kedvelt takarmány méret (mm)
hossza (mm) magassága (mm) szélessége (mm) űrmérete (mm3)
Napos bíbic 13,4 6,2 6,7 291,31 1,0
Csibe 13,5 6,0 10,2 432,38 2,5
Pulyka pipe 17,5 12,3 7,1 799,81 5,0

Teljesen más a helyzet a takarmány formáját tekintve. A tapasztalatlan napos csibékkel végzett megfigyelések során azt tapasztalták, hogy a különböző mintázatú (négyszög, kör, ellipszis, háromszög) takarmány közül nem részesítették előnyben egyetlen formát sem és nem voltak megtaníthatók egyetlen mértani alakzat kiválasztására sem. Ezzel szemben a kifejlett tyúkokat jól meg lehetett tanítani az eltérő formák megkülönböztetésére.
A látási és tapintási ingerek kölcsönhatásának vizsgálatára volt alkalmas az a takarmányválogatással kapcsolatos kísérlet, amelyben a baromfiak különböző méretű, formájú és felületi tulajdonságú természetes és mesterségesen előállított szilárd magvak felvételét hasonlították össze. A tyúk két különböző méretű, egyebekben azonos tulajdonságú takarmányból a nagyobb méretű, de még elfogyasztható eleséget ette meg először. A kisebbekhez csak akkor fogott hozzá, ha a nagyobb méretűeket már megette. Ha kevesebb ennivaló állt a tyúkok rendelkezésére, úgy a kisebb szemcseméretű részek felvételére már korábban áttértek, és pedig akkor, amikor a jóllakottsági szintjük meghatározott mértéket elért. Attól a pillanattól kezdve, amikor a tyúk már csaknem jóllakott figyelmen kívül hagyták a nagyobb szemeket, és csak a kisebbeket vették magukhoz. Ez egy olyan alapvető viselkedési forma, amely minden tyúk örökletes sajátossága.
A tyúk a takarmányt először látásával, optikai tulajdonságai alapján ítéli meg, és ezt követően bizonyos jóllakottságot követően a takarmány érzeti (taktilis) tulajdonsága alapján mérlegel. Az a zárt genetikai program, amely alapján az állat eldönti, hogy a táplálék elfogyasztható méretű-e, vagy sem, a tapasztalatok alapján kiegészül, gyarapodik. Ezek legtöbbször taktilis jellegű ingerek. A tyúkok például, amikor első ízben találkoznak a kukoricaszemmel, ezzel a szembeötlő, sárgás, vöröses, sima maggal, legtöbb esetben nem fordítanak rá figyelmet, mert a szem nagysága kívül esik azon a határon, amelyet „genetikai programjuk” alapján elfogyaszthatónak tartanak. Ezért csak az éhség által ösztönözve fogják megpróbálni az ilyen méretű szemek elfogyasztását. Ha azonban a tyúk már tudja, hogy a kukorica számára elfogyasztható, ezt követően már először a kukoricát fogja megenni akkor is, ha más gabona magvak is a rendelkezésére állnak. Egy idő múlva, amikor a jóllakottsága egy meghatározott szintet elért, veleszületett viselkedési adottságánál fogva, nem sokkal a teljes jóllakottság elérése előtt áttér a búzaszemek fogyasztására, mert az, jobban megfelel az adott jóllakottsági állapot szerinti igényének.
A víziszárnyasok másként viselkednek. Ezek kizárólag a kedvelt takarmányból esznek a kevésbé kedvezőtlennek ítélt takarmányt, akkor sem fogyasztják, ha más eleség nem áll rendelkezésükre. Mindaddig várni fognak, amíg a kedvenc takarmányukkal újra feltöltik az etetővályút.
Különböző gabona magvak választási lehetősége esetén a baromfiak takarmány preferencia sorrendje a következő:
tyúk: búza > kukorica > árpa > rozs > zab
kacsa: kukorica > búza >= árpa > zab > rozs
lúd: zab > búza > árpa > rozs > kukorica
A baromfiak a felsorolt magvakat a nagyságuk, keménységük, formájuk, felületi tulajdonságaik, és színük alapján tudják megkülönböztetni. A száraz magvak kiválasztását – mint korábban említettem – a takarmány íze nem befolyásolja. A száraz magvak íze között ugyanis olyan csekély az eltérés, hogy azt a madarak fejletlen ízérzékelésük miatt nem appercipiálják. Ezt abból a kísérletből is meg lehetett állapítani, amikor búzadarából rozsszemre hasonlító magvat készítettek és rozsdarából búzaszem utánzatot etettek a tyúkokkal. Kiderült, hogy ebben az esetben is a búzához hasonló, de rozs ízű mesterséges magvat fogyasztották szívesebben. Ebből azt a következtetést vonták le, hogy a tyúkok a magvakat nem az ízük, hanem az alakjuk alapján válogatják.
Ha a magvak színét felcserélték, akkor is a búzaszemet részesítették előnyben az állatok. Ebből arra következtettek, hogy a gabonaszemek kiválasztásában a taktilis ingerek lehetnek fontosak. A búza keménységének befolyását a teljes búzaszem elfogyasztására durum és normál búza etetési kísérlettel próbálták megállapítani. A kétféle búzaszem etetésekor azt tapasztalták, hogy a nagyobb sikértartalmú, de kisebb durum búzaszemeket alig, vagy egyáltalán nem fogyasztották a tyúkok. A darált gabonaszemek között nem tudtak különbséget tenni. A búza-, a rozs-, az árpa- és a zabdarát azonos mennyiségben fogyasztották. Egyedül a kukoricadarát nem ették szívesen, mert a kukoricaszem daráláskor apróra morzsálódott szét, és a kisebb mérete miatt nehezen volt fogyasztható.
A zabot a száraz toklásza miatt nem kedvelik a tyúkok. A toklászától megfosztott zabszemet a búzához hasonlóan szívesen fogyasztották: a kedveltsége ekkor 19%-ról 90%-ra nőtt (a búza = 100 %). Az árpaszemeket a kemény pelyva levelei miatt szintén kevésbé ették. A rozsszemeket a hosszúkás formája és a szem felső végén lévő kihegyesedő csúcsa miatt kevésbé fogyaszthatónak találják a tyúkok, és a szürkészöldes számukra visszataszító színe miatt sem kedvelik.
A kacsáknak a kemény szemek elfogyasztása nem okoz nehézséget, mert megszokták, hogy a táplálékot bő ivóvízzel öblítsék le. A kacsák a táplálékot az elfogyaszthatóságuk alapján bírálják el, minél könnyebben képesek a takarmányt a széles csőrükkel felvenni, annál többre értékelik azt. Ezért került a kukoricaszem a kacsák kedveltségi sorrendjében az első helyre. Minél kisebb eltérést érzékelnek a tapintószervükkel a szemek között, annál csekélyebb az eltérs a gabonaszemek kedveltségi sorrendjében. Ezért a kacsáknál hozzávetőleg azonos a búza- és az árpaszem kedveltsége.
A kacsával ellentétben – amely evés közben sokat iszik – a lúd szétharapja a nagyobb szilárd táplálékot, és megrágja azt. A nagyon kemény tápanyagot a ludak visszautasítják (pl. száraz kukoricaszem), de a ragacsos, ragadós magvat sem kedvelik. A rozsot sem eszik szívesen a libák. Ebben a rozsszem formája semmi szerepet nem játszik, mert például a lúd nem tudja megkülönböztetni a normál rozsszemeket a nagyobb szemű tetrarozstól. A lúd képessége, hogy optikai úton megkülönböztesse a különböző méretű tárgyakat, nem kifejezetten fejlett. A szín alapján történő különbségtétele kedvezőbb. Ha azonban darát és szemestakarmányt etetünk vele, úgy az utóbbit preferálja. A 2-3 mm-es búzadarával szemben szívesebben eszi az egész rozsszemeket: a dara-rozsszem fogyasztás aránya 23-96%.
A lúd színlátóképessége ellenére sem változott a gabonaszemek fogyasztása, ha azok színét festéssel megváltoztatták. A napos libák viszont előnyben részesítik a vörös színű magvakat a kék színűre festettel szemben.
Kondicionálással hozzá lehet őket szoktatni, hogy meghatározott színű magvakat fogyasszanak el. A tyúkok esetében a taktilis ingerek fontosabbak, mint a szín, mert a magvak színének a változtatása nem befolyásolta a gabonaszemek preferencia sorrendjét.

Az íz- és a tapintási ingerek kölcsönhatása

A mindennapi takarmányozásban, amikor száraz vagy nedvesített állapotban etetjük a gabonadarát, vagy a szemeket, a táplálék ízének a hatása jelentéktelen. Az íz akkor válik fontossá, ha olyan hüvelyes magvakat keverünk a táplálékhoz, amelyeknek jellegzetes ízkaraktere van, mint például az édes és a keserű csillagfürt etetésének. Ilyenkor, ha az állatoknak nagy mennyiségben adjuk az új takarmányt, teljes egészében visszautasítják azt.
A teljes zöldnövény etetésekor íz- és a tapintási érzetek különböző mértékű, és erősségű ingert keltenek a madarakban.
A ludak például a zöldnövények fogyasztása esetén azok íze alapján választanak. A libák a különböző zöldnövényeket először a látásuk segítségével választják ki. A növény felületének a fényét, a levelek finomságát, simaságát és megrághatóságát pozitív hatásként értékelik, míg a szőrös, durva, kemény zöldtakarmányt kedvezőtlen tulajdonságként fogják fel. A zöldnövény leharapásakor és kóstolása alkalmával tanulják meg a ludak a táplálék taktilis (tapintási) tulajdonságait, miután ezek a sajátosságok látás útján nem érzékelhetők. Az ízeket a libák a falat felaprítása és összelapítása alkalmával a csőrükben érzékelik. A ludaknak a zöldtakarmány válogatásában a növény morfológiai tulajdonságai nyújtják a legfontosabb támpontot. A növény megszemlélését követően a fogyasztása közben keletkező ízingereknek is jelentős szerep jut.
A különböző fizikai állapotú zöld növényi részek (levél és szár) kedveltségi sorrendjével kapcsolatos – ludakkal végzett – kísérletek eredménye a 4. táblázatban kerül bemutatásra.
4. táblázat

A ludak növény-preferenciája különböző fizikai állapotú
zöld növényi részek etetése esetén

A növény fizikai formája Kedveltségi sorrend
Teljes friss növény fű > murokrépa-levél > zsurló >karórépalevél = lóhere > libatop
Szecskázott növény fű = murokrépa-levél > zsurló > karórépalevél = lóhere > libatop
Növényi nedv fű = murokrépa-levél = zsurló > karórépalevél > lóhere > libatop

A 4. táblázatban bemutatott vizsgálatokból megállapítható, hogy a fű és a murokrépa-levelet optikai úton különböztetik meg a ludak, mert ha azonos formában (szecskázva, vagy préselt állapotban) fogyasztották a két növény kedveltsége azonos volt. A karórépalevelet és a lóherét viszont valószínűleg az ízük alapján különböztették meg a libák, mert homogenizált állapotban tudtak közöttük különbséget tenni. Azok a növények, amelyek között minden fizikai formában különbséget tettek a ludak (murokrépa-levél: zsurló: lóhere: libatop) minden bizonnyal a lúd számára az ízükben tértek el markánsan egymástól. Egyébként a lúd – a tyúkfajhoz hasonlóan – annál jobban képes a táplálékot megkülönböztetni, minél több érzékszervével el tudja bírálni a növények közötti eltéréseket. Ezzel összefüggésben érdekesek lehetnek azok a vizsgálatok, amelyeket a taktilis és az ízérzékelés közötti összefüggés kiderítése érdekében végeztek a kutatók (Engelmann, 1969).
A kísérletben nátrium-kloridot, sósavat és magnézium-kloridot kevertek különböző magvakhoz és azok darájához, hogy ezzel élvezhetetlenné tegyék a táplálékot az állatok számára. Megállapították, hogy a sósav önmagában visszataszító hatású volt, és ez nemcsak az ízérzékeléssel volt összefüggésben. A búzaszem fogyasztása 4, illetve 5 Mol HCl oldat értéknél csökkent, amikor a búzaszemek színe a hozzákevert savas oldattól fekete lett. A magvak a kezelés hatására puhábbak lettek és a tyúkok ezért is csökkentették azok felvételét (5. táblázat). A konyhasó-oldat hatása csak nagy koncentrációban jelentkezett, míg a keserűsó egyáltalán nem befolyásolta a takarmány felvételt. A sósav 2,8 Mol koncentrációnál csökkentette a táplálék felvételét.


5. táblázat

A különböző koncentrációjú sósav oldat hatása a tyúkok
takarmányfogyasztására (%)(Engelmann, 1969)

HCl koncentráció (Mol)
A takarmány és az alkalmazott kezelési mód 1,4 2,8 4,0 5,0
Búza, keserű (MgCl2-dal) - 100,0 61,7 69,0
Búza - 100,0 100,0 100,0
Búza keserű 100,0 97,3 72,5 51,2
Zab 21,8 65,7 90,0 100,0
Búza nedves, keserű 75,7 70,6 - -
Búza, nedves 100,0 100,0 - -
Rozsdara, keserű 95,5 41,4 31,0 -
Rozsdara 97,3 100,0 100,0 -

Hogy mennyiben magyarázható a takarmány ízletességének a csökkenése a kezelés hatására, a magvakban bekövetkezett fizikai folyamatokkal, a kísérletekből nem lehetett pontosan meghatározni. Mindenesetre figyelemre méltó, hogy a tyúkoknak optikai (látási) támpontra volt szüksége ahhoz, hogy a sósavval élvezhetetlenné tett takarmányadagot felkeressék. A sósavval kezelt magvak színe ugyanis barnára változott a rozsdara, pedig vörös színű lett. A sósavval kezelt darát már 2,8 Mol koncentráció esetén visszautasították a tyúkok, míg az egész szemek fogyasztása csak 4,0 Mol HCl koncentrációjú oldattal történő kezelés esetén csökkent. A sósav koncentráció további egy Mol-os növelése (4,0ről 5,0 Mol-ra) alig változtatta meg a tyúkok búzaszem felvételét (61,7 és 69,0%). Ha a tyúkok a sósavval kezelt búzaszem mellett zabszemet is kaptak, akkor a mag színe alapján a 4, illetve 5 Mol sósavval kezelt búzaszem között már különbséget tudtak tenni, mert a fogyasztás 72,5-ről 51,2 %-ra csökkent (5. táblázat 3. sora).
A különböző fajok ízérzékeléséről ad információt a 25. ábrán bemutatott diagramm (25. ábra).

Az ízingerek intenzitásának érzékelése a tyúkok viselkedési reakciója alapján pontosan nem ítélhető meg. A tyúkok az ízanyag oldattal frissen kezelt magvakat és darát azonnal visszautasították. Az elutasító viselkedésük olyannyira határozottan nyilvánult meg, hogy a további ízválasztási kísérletben már nem voltak hajlandók közreműködni. A kezelt, megkeserített takarmány által kiváltott ingerületet a tyúk relatívan érzékeli.



25. ábra. A baromfifélék ízérzékelése
A takarmányok fizikai tulajdonságainak a megítélése ugyanis komplexen minden érzékszervvel egyszerre történik. A kezelt, megkeserített takarmány által kiváltott ingerületet a tyúk relatívan érzékeli. A takarmányok fizikai tulajdonságainak a megítélése ugyanis komplexen minden érzékszervvel egyszerre történik. A tyúk érzékszerveinek érzékenysége eltérő és az ingerületek intenzitása sem azonos. A látás- és tapintásérzékelés kifejezettebb például, mint az íz- és hőmérsékleté. Ez lehet az oka, hogy a „gyenge” és az „erős” ingerek közötti fokozatok tekintetében a tyúk nem minden esetben tud különbséget tenni. Ez okozhatja azt, hogy a tyúkok takarmánypreferencia reakciói bizonytalanok, és nem minden esetben érzékelhetők.
A takarmányok fizikai tulajdonságaival kapcsolatos fajspecifikus viselkedési reakciókat szemléletesen mutatja az a kísérlet, amikor két gabonamag közül választhattak az állatok, amelyeket egy etetőedényből vehettek fel (6. táblázat).

6. táblázat

Kétféle gabonamag fogyasztása közötti eltérés különböző
házi madárfajok esetében (Engelmann nyomán)


Madárfaj Takarmányfelvétel (%) Eltérés a takarmányfogyasztásban
árpaszem búzaszem
Tyúk
Lúd
Kacsa 37
48
57 100
76
69 63 + 3,6
28 + 7,2
12 + 8,1

A tyúk, mint magevő madárfaj kezdetben mindkét magvat fogyasztja. Egy meghatározott jóllakottsági fok elérése után az árpaszemeket mellőzi. A lúd is előnyben részesíti a búzát, az árpával összehasonlítva, de az a magpreferencia nem annyira kifejezett, mint a magevő madár esetében, miután a ludak gyakran „tévesztenek” (az esetek 24%-ában) és a búzaszemről az árpaevésre váltanak át. A kacsa nem képes a kétféle gabonaszem között különbséget tenni, vagy azt figyelembe venni. A két mag fogyasztását rendszertelenül váltogatta anélkül, hogy valamelyiket előnyben részesítette volna.
A tyúkok pontosan figyelembe vették a takarmányok tulajdonságait, a ludak kevésbé figyelmesen válogattak, és a kacsák felületesen viselkedtek, a takarmány ízlelésére hagyatkoztak, mintsem a tapasztalataikra, vagy a táplálék tulajdonságinak a megítélésére.
A baromfifajok hőmérséklet érzékeléséről már korábban szó esett. A táplálék hőmérsékletének elviselhető felső határa az elfogyasztott takarmányféleségétől is függ. A táplálék hőmérsékletének a hatása a takarmányfelvételre a hőfok emelkedésével nő. A víz hőmérsékletének elviselhető felső határa a tyúkok számára 45oC, a burgonyapép esetében 55oC, míg a búzaszem fogyasztásakor 60oC.

Ebben a kategóriában ajánlott további könyveink:

Versenyképes brojlerhizlalás

Versenyképes brojlerhizlalás

A magyar élelmiszer-gazdaság beleértve a baromfiszektort is részese az európai globalizáció folyamatainak. A koncentráció és a nagy európai baromfis cégek terjeszkedése a jövőben is folytatódni fog, a kihívásokhoz pedig alkalmazkodnunk kell. Ehhez nem elég csak ismerni a globális trendeket, megfelelő stratégiával is kell rendelkeznünk, ha Magyarországon a baromfihús-termelés versenyképességét "rendbe akarjuk rakni". A brojlerhizlalás versenyképességének fenntarthatósága megköveteli a teljesítmények (fajlagos mutatók) állandó javítását. A brojlerfajták genetikai képessége és ez által teljesítménye évről évre javul. Ennek kiszolgálására egyre magasabb tudásszint, egyre finomabb technológiai szabályzás és menedzsment-támogatás szükséges. A sikeres brojlerhizlalás egyre inkább csapatmunka, amely nem nélkülözheti egy működőképes vertikális integráció támogatását sem. Ez a könyv ahhoz kíván segítséget nyújtani, hogy megmutassa, mely területeken, milyen eszközökkel lehet és kell feltárni a tartalékokat, javítani a hozamokat. Fontos célja, hogy rámutasson a korszerű tudás alkalmazása esetén a várható eredményekre, a kapcsolódó közgazdasági összefüggésekre, az ok-okozati összefüggések feltárására és azok megértésének fontosságára.

Eredeti ár: 13 830 Ft
Kedvezményes ár: 11 064 Ft

Versenyképes tojástermelés

Versenyképes tojástermelés

A tojás kezdetektől fogva az egyik olyan alapvető táplálékforrásunk, ami természetes formájában elérhető és hasznosítható. A XX. századra a baromfihús- és tojástermelés a világ élelmiszer-termelésének meghatározó ágazata lett, és ma már az emberiség állati eredetű fehérjefogyasztásának legnagyobb hányadát adja. Könyvünk elsősorban azoknak szól, akik az üzemmérettől és a vállalkozási formától függetlenül, de programozott termelési viszonyok között akarnak étkezési tojástermelést folytatni, és ehhez a munkához gazdálkodási, valamint baromfitartási szakismeretekre, technológiai ajánlásokra, összehasonlító modellszámításokra, ötletekre vagy tanácsra van szükségük. Őszintén reméljük, hogy a most kézben tartott, gyakorlatias szakkönyv felépítésével, ismeretanyagával és kézikönyv jellegével sokat tud majd segíteni és szívesen forgatott munka lesz minden tojástermelő számára.

Eredeti ár: 13 830 Ft
Kedvezményes ár: 11 064 Ft

A könyv témájához kapcsolódó Agrárium-profit cikkek:

Kezd telítődni a hazai tojáspiac

A vágócsirke 2010. 1–48. heti felvásárolt mennyisége 10%-kal nőtt, ugyanakkor élősúlyos termelői ára 2%-kal csökkent az előző évihez képest. A csirkehúsok belföldi értékesítése 17%-kal bővült december elejéig. Az étkezési tojás I–XI. havi értékesített mennyisége 6%-kal haladta meg az előző évit, csomagolóhelyi értékesítési ára ugyanakkor 4%-kal maradt el attól. A fokozatosan kialakuló túlkínálat következtében az ősz eleje óta mind a nagybani-, mind a fogyasztói piacokon stagnál a tojás ára. 

Változott a baromfikeltetők engedélyezése

A Vidékfejlesztési Minisztérium (VM) egy rendeletmódosítással változtatott a baromfikeltető állomások engedélyezési és működési szabályozásán – közölte a Baromfi Terméktanács (BTT). A korrekció azt a célt szolgálja, hogy az előírások igazodjanak a tenyésztési hatóságként eljáró Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal (MgSzH) szervezeti átalakulásához. 

Magasabb lehet a kereslet 2011-ben, mint a termelés

Magyarországon a vágócsirke felvásárolt mennyisége 9%-kal nőtt 2010-ben, ára pedig egész évben növekvő tendenciát mutatott, ami folyamatos keresletre utal, lehetővé téve a termelőknek, hogy a költségek növekedését az átvételi árakban is elismertessék. A csirkehúsok belföldi értékesített mennyisége ugyan 14%-kal bővült 2010-ben, azonban a feldolgozói értékesítési árak 5–7% közötti mértékben maradtak el az egy évvel korábbitól. 

Van elég takarmány Magyarországon

Magyarországon elegendő mennyiségű gabonaalapú takarmány áll rendelkezésre a takarmányozási igények kielégítésére. Ugyanez a helyzet Európában is. Kétségtelen tény ugyanakkor, hogy a takarmányárak – világpiaci, európai és hazai szinten is - a korábbiakhoz és a kívánatoshoz képest magasak.  

Február végéig igényelhető az őshonos állatok támogatása

Már feladhatók a postára azok a kifizetési kérelmek, melyek a védett őshonos és a veszélyeztetett mezőgazdasági állatfajták megőrzésének támogatására vonatkoznak. Az érintetteknek erre február 28-ig van lehetőségük. 

Vissza a főoldalra »

Kosár

Az Ön kosara üres!

Bejelentkezés A kategória legkedveltebb könyvei
Könyv webáruház - Vevő pont.

Kiadónk a VEVŐPONT hálózat tagja www.vevopont.hu

Agrárbázis

www.agrarbazis.hu