Keresés Könyvkategóriák Folyóiratok

A méhészmester könyve

A méhészmester könyve

Szerző: Ruff János

Leírás: Átmeneti készlethiány! A kötet a méhekkel és a méhészkedéssel kapcsolatos teljes ismeretanyagot összefoglalja. Áttekinti a mézelő méh élettanát, a méhcsalád mint életközösség felépítését, tevékenységeit és képességeit, valamint a méhészeti termékek előállítását és a hozzájuk kapcsolódó munkákat. Fontos és napjainkban egyre aktuálisabb fejezete a műnek a méhbetegségek és méhkártevők felsorolása.

Terjedelem: 163 oldal

ISBN: 9789639736405

Méret: A5

Súly: 190 gramm

Kiadó: Szaktudás Kiadó Ház

Eredeti ár: 2 900 Ft
Kedvezményes ár: 2 320 Ft
Megtakarítás: 20 %

Érdeklődjön email-ben!

Olvasson bele: A méz termelése, azaz a mézeltetés A méhészeti termékek közül a méz a leginkább kedvelt és az emberek által leginkább ismert. Mézeltetésen mindazon méhészeti beavatkozások, eljár... Bővebben »

A könyv tartalomjegyzéke: Tartalomjegyzék 1. A mézelő méh az élővilágban 2. A mézelő méh bonc és élettanának rövid összefoglalása 2.1. A fej 2.1.1. A méhálca feje 2.1.2. A kifejlett méh feje és a fejen t... Bővebben »

Megosztás másokkal:

Idézet a könyvből:

A méz termelése, azaz a mézeltetés

A méhészeti termékek közül a méz a leginkább kedvelt és az emberek által leginkább ismert. Mézeltetésen mindazon méhészeti beavatkozások, eljárások, módszerek összességét értjük, amelyeket a méhész alkalmaz a lehető legnagyobb méztermés elérése érdekében. Aligha szorul bizonyításra az az állítás, hogy a mézeltetés tekintetében nem minden múlik a méhészen, bár a méhész szakértelmén és szorgalmán már sok múlik.
A méhek a tisztuló kirepülést követően állandóan gyűjtenek, ha az időjárás kedvező és a méhlegelő lehetővé teszi. Ez a gyűjtés azonban kis volumenű, nem képesek annyi nektárt behordani, amennyiből elvehető mézmennyiség képződne, mert a méhcsalád saját szükséglete is elég nagy ebben az időszakban (a családok felfejlődésének időszakában), így elvehető mézre csak ritkán lehet számítani a helyi méhlegelő függvényében. Az első olyan méhlegelő, amelyik jelentősebb mennyiségű elvehető mézet ad/adhat, a repce. Időjárástól, vetésidőtől, fajtától függően április eleje-vége közötti időszakban virágzik. Nagy táblákban termesztik és a fajtától függően ugyan, de jól mézel. Vándorolni is érdemes rá. Nagyon jó alkalom az építtetésre. Rakodókaptárakat egész fiókkal lehet/kell bővíteni. Fekvőkaptárokban pedig (kaptártípustól függően) meg kell nyitni a mézteret, vagy helyet kell adni építtetésre és a gyűjtéshez. A hordást követően el kell szedni a repcemézet, mert a repcevirágzást az akácvirágzás követi, és ha a repceméz az akáccal keveredik, az egyébként nem ill. lassan kristályosodó akácméz is viszonylag gyorsan megkristályosodik.
Mézeltetés szempontjából a hazai méhlegelőben sajátos helyet foglal el az akácvirágzás alatti mézeltetés. Ezt a sajátos helyzetet többféle tényező együttesen hozza létre. Az egyik tényező az, hogy a legfontosabb mézelő növénynek tekintett akác általában akkor virágzik, amikor a méhcsaládok a maguk természetes fejlődési ritmusuk szerint nem érték el a csúcsnépességet. Fontos, hogy a virágzást megelőző méhészeti fogásoknak a népesség növelése legyen a célja. A rakodókaptárok esetében a már említett serkentési szisztémákon kívül nem nagyon lehet mást tenni (esetleg anyarácsos korlátozást), de a fekvőkaptárokban, kiváltképpen a nagy Boczonádi (NB) kaptárokban (pontosabban az NB-24-es kétanyásban, de némiképp a másikakban is) mód nyílik a gyűjtőnépesség abszolút, de legalábbis relatív növelésére.

Kétanyás mézeltetés
Az NB-24-es kétanyás kaptárban a gyűjtőnépesség növelése az alábbiak szerint folyik le:
Ebben a kaptárban 12–12 kereten két család él egymástól elválasztva az akácvirágzás időszakát leszámítva az egész tenyészidőszakban. Az akáchordás becsült időpontja előtt 10–12 nappal a két családot egyesítik úgy, hogy a két anya egyikét elveszik (tartalékolják/megölik), a másik anya fészkét az eredeti felére vagy attól is kisebbre korlátozzák anyarácsos választóval, s a két család népességét pedig egyesítik. Az anyás részbe kerül a nyitott fiasítás, és helyet biztosítanak az anyának a petézésre, az anyátlan részbe a többi fiasítás úgy, hogy ha még volna nyitott fiasítás, akkor az az anya közelébe az anyarácsos választó túloldalára, a fedett pedig a nyitott után lévő kaptárrészbe kerüljön. A fiasítást üres lépek kövessék, amíg csak tele nem lesz a kaptár.
Ebben az el- ill. berendezésben a következő a ráció: Két család meglévő gyűjtőnépessége egyesül egy anya „parancsnoksága” alatt. Az anyátlan részben a 12 nap alatt kikel a teljes fedett fiasítás, a meglévő nyitott pedig lefedődik. Az anya csak a korlátozott térben tud petézni, így a fedett fiasításból kikelő méhek fiatal koruk ellenére alkalmazkodóképességüknél fogva, gyűjtőméhekké válnak, mert a nagy fiatal méhtömegnek a korlátozott kiterjedésű nyitott fiasítás nem ad munkát és a méhek nem dologtalanok. Ez azt jelenti, hogy a gyűjtőnépesség az adott családban abszolút értékben megnövekedett, mert egyrészt eleve két család gyűjtőnépessége van benne, másrészt relatíve is megnövekedett, mert felborult a szokásos munkamegosztás és a méhek a szokásos „normálisnál” korábban váltak gyűjtőméhekké.
Ebben a kaptárban az egyesített állapot az akácvirágzás végéig fönnmarad, majd azt követően a kaptárt fix választóval (lezárt anyarácsú választódeszkával) újra kettéosztják, az anyátlan részt (az eddigi fészekben lévő fiasítás arányos kettéosztása után) meganyásítják, és a kaptárban újfent két család üzemel a következő akácvirágzásig.
Jó hordási viszonyok mellett a hatalmas gyűjtőnépesség a minimum 18 keretes fészekbe igen jelentős mennyiségű mézet halmozhat fel. Ez egyben ennek a mézeltetési szisztémának korlátja is, ugyanis a nagy népességgel szemben egy nem növelhető tér áll. Ennél a kaptártípusnál nem lehet a teret fokozatosan bővíteni, mint a rakodókaptároknál, ezért egy jó ütemes hordásnál, ahol a begyűlő élelem számára teret kell teremteni, ki kell pergetni a még nem tökéletesen érett mézet, mert csak így lehet az újabbnak helyet adni.

Fészekmézkamrás mézeltetés

A fészekmézkamrás elnevezés olyan egyanyás, de két (egy kisebb és egy nagyobb) részre osztott kaptárt takar, amelyikben a méhcsalád a tenyészidőszak során a nagyobbik részben van ill. ott él, gyűjt, egyszóval végzi a dolgát. A főhordás előtt 10–12 nappal kikeresik az anyát, és a család leginkább nyitott fiasításával, kiépített üres lépekkel vagy műléppel áthelyezik a kisebb részbe úgy, hogy a kisebb és nagyobb kaptárfél között lévő (eddig fixen záródó) anyarácsos választót megnyitják. A nagyobbik részben maradhat némi nyitott fiasítás, ha az egészet nem lehetett átrakni a kisebb részbe, a család zömében fedett fiasítása és üres lépek vagy műlépek.
A mézeltetési szisztéma azon a megfigyelésen alapul, hogy a méhek szívesen helyeznek el mézet a kikelt fiasítás helyére. Az eddigi fészek, amelyben a fent említett 10–12 nap alatt kikel a fedett fiasítás (és lefedődik az esetleges nyitott) kívánatos hely lesz a begyűlő nektár/méz számára. A mézelszedés sem fog gondot okozni, mert mire sor kerül rá, a kaptár ezen részében már csak mézes keretek lesznek, és esetleg egészen csekély fedett fiasítás.
A kaptártípus legismertebb képviselője az NB-18-as fészekmézkamrás kaptár. Ennek érdekessége, hogy a két kaptártér egymásra merőlegesen helyezkedik el, és a 12 keretes nagyobbik tér röpnyílása a kaptár rövidebb, a 6 keretes kisebb részé a kaptár hosszabb oldalán helyezkedik el, egymással 90 fokot bezárva.
Nem szokták fészekmézkamrásnak nevezni az NB-15-ös kaptárt, de a mézeltetési szisztéma ugyanaz benne, mint az előbb említett NB-18-ban, azonban a kaptár berendezése annyiban más, hogy itt a 10 keretes fészek és az 5 keretes méztér egymás mellett párhuzamosan helyezkedik el, a keretek irányát illetően.

Mézeltetés rakodókaptárokban

A kaptáros méhészkedés kialakulása idején országonként és az egyes országokon belül egyaránt igen sokféle rakodókaptár-típus alakult ki. Itt mi csupán a mézeltetés elveivel tudunk foglalkozni, az egyes konkrét kaptártípusokat legfeljebb példaként megemlítve. A tárgyalás alapját a fészek–méztér keretmérete képezi. Ha a fészekben és a méztérben ugyanazon méretű keret van, akkor a kaptárt egyenlőlépes rakodókaptárnak nevezzük. Lehet egyenlőlépes rakodókaptár nagy keretméretű, közepes keretméretű és alacsonykeretes. Ha a fészek és a méztér nem azonos keretméretűek, akkor kombinált rakodókaptárról beszélünk. Az alábbiakban mindegyikre mondunk példát, érintve előnyeiket és problémáikat.
Nagykeretes egyenlőlépes rakodókaptár. Példa rá a nagy Boczonádi egyenlőlépes rakodó. Keretmérete 42×36 cm és általában 10–12 keretesre készítik. A mézeltetésnek többféle verziója is kialakult benne.

Mézeltetés fejeléssel
A család a fészekben fejlődik akácvirágzásig, amikor is mézteret kap ugyanilyen keretméretben és ugyanekkora keretszámban. Előnye a fészek zavartalan fejlődési lehetősége, hátránya, hogy a mézzel megrakott fészekfiókja egy blokkban nehezen mozgatható a súlya miatt. A méztérrel ily módon történő bővítést fejelésnek hívjuk. Méhekkel tömött fészek esetén a fejelés nem okoz gondot, a család (főként jó hordásban) meg is hordja a teljes fiókot. Amennyiben a fészek nem annyira népes, érdemes trükkhöz folyamodni, hogy a család ne szórja szét a mézet a teljes lépkészletbe. Ilyenkor a méztéri fiókot úgy töltjük fel üres lépekkel, hogy csak a lépek egy részét bocsátjuk a méheknek szabad rendelkezésre, a többit nejlonfólia takarással kizárjuk a kaptár gyűjtőteréből. Ha később a méhcsalád és a hordás rácáfol bizalmatlanságunkra, a takarófóliát levesszük, és a gyűjtés rendelkezésére bocsátjuk az egész teret. Anyarács használata célszerű, de nem kötelező.

Mézeltetés lefejlesztéssel

Ennek a mézeltetési módnak az a lényege, hogy a nagy vagy közepes lépméretű rakodókaptár fészkét méztérré alakítjuk úgy, hogy a kaptár alsó fiókját rendezik be fészeknek. Fix fenekű kaptároknál át kell rakni a lépeket, mozgatható aljdeszkájúaknál pedig csak új fiókot kell helyezni az aljdeszkára. Az új fészek az alsó fiókon alakul meg, vagyis a család „lefejlesztődik” az alsó fiókba. Ezt azzal lehet elősegíteni, hogy az alsó fiókba fiasításra alkalmas lépeket teszünk, valamint a felső fiókból nyitott fiasításos „csalogatólépet”. Jó hordás esetében érvényesül a méhek azon tulajdonsága, hogy a kikelő fiasítás helyére szívesen helyeznek el mézet, s ezzel a fészket egyre inkább az alsó fiókba szorítják. Az alsó fiókot célszerű időben berendezni, jóval a hordás megindulása előtt. Ezzel elősegítjük az új fészek megalakulását, és helyet teremtünk a behordott/behordandó nektárnak. A módszer nagyon egyszerű, különleges előkészületeket nem igényel és anyakeresés nélkül nem is időigényes. Igazában rohamos hordásban működik jól, mert a kikelő fiasítás helyét ilyenkor rögtön méz foglalja el, az anya pedig lent marad az alsó fiókon.

Mézeltetés átfüggesztéssel

Ez az előbbi módszer „javított változata”. A kettő között az a különbség, hogy ez utóbbinál ki kell keresni az anyát, és le kell tenni a nyitott fiasításos lépekkel együtt az alsó fiókba, s a fiók szabad részét petézésre alkalmas lépekkel ki kell tölteni. Az alsó fiók fölé anyarács, majd fölé a második fiók (az eddigi fészekfiók) kerül, amelyik a család fedett fiasítását tartalmazza, s amelyben az üres helyet kiépített lépekkel és műlépekkel kell kitölteni.
A család ilyetén berendezését a hordás kezdete előtt 10–12 nappal meg kell ejteni, hogy a jó hordás idején már legyen elegendő hely a begyűlő nektárnak. Mézeltetési módszerként egészen egyszerű, bár az anyakeresés miatt időt igényel. Előnye, hogy a méztér anyarács fölött van, így a mézelszedés könnyű lesz. További előnynek tekinthető, hogy az anyarács fölé (szükség esetén) a petézésre már nem igazán alkalmas lépek is fölkerülhetnek, mert az anya nem petézhet beléjük.


Mézeltetés fészekkettőzéssel

Ennél a metódusnál a család fészkét kettéosztják a két egymás fölött lévő fiókba. Nagyjából egyenlően osztják el a fiasítást a két fiók között, és a fennmaradó teret mindkét fiókban kiépített lépekkel vagy műlépekkel töltik ki. A család így csak oldalirányba terjeszkedhet és arra is törekszik, hogy az ellapított fészek gömbformációját visszaállítsa. A műlépet kiépítik, a kiépített lépeket meghordják, ha a hordási viszonyok lehetővé teszik. Ennek a módszernek némiképpen hátránya, hogy igazában csak nagy népességű családokban működik jól.
Mindhárom módszerrel kapcsolatban meg kell jegyeznünk, hogy a nagylépes kaptárok visszaszorulása miatt ezek a módszerek is visszaszorulóban vannak, ugyanis az alacsonylépes (és egyben egyenlőlépes) rakodókban célszerűbb fejeléssel mézeltetni.

Mézeltetés fejeléssel

A fejelés kifejezés arra utal, hogy a mézteret egyszerűen a fészek fölé, a méhek feje fölé helyezzük el. Az egyenlőlépes alacsonykeretes rakodókaptárokban ez a legegyszerűbb és leginkább használatos módszer. Alkalmazásához nem kell különösebb előkészület, mert akár anyaráccsal, akár anyarács nélkül alkalmazzák, a méztéri fiókot csak fel kell helyezni, s a méhek máris hordhatnak bele. Ha a hordás jó és a méztéri fiók láthatóan telik, vagy a mérleg adatai igazolják, hogy telik, úgy újabb fiók felhelyezésére lesz szükség. Az újabb fiókot célszerű a félig már megtelt régebbi fiók alá helyezni, mert a félig teltet tölthetik tele, az újat pedig elkezdhetik tölteni. Ennek az elrendezésnek a méz elszedésénél lesz jelentősége, ugyanis az érett mézzel tele fiókot akkor a legtetejéről lehet elvenni, és az alatta levőt nem is kell bolygatni. Ez a metódus még hosszan tartó lassúbb hordások kihasználására is alkalmas lenne (ha volnának ilyenek nálunk), mert az üres fiók mindig a fészek fölé kerülhetne, és a telt fiókok pedig sorban föléje. Ha a mézelszedéssel bármi oknál fogva késlekedni kényszerülne a méhész, nem történne baj, mert a felső fiókokat sorban lefednék.
A fejelés mint mézeltetési módszer természetesen a nagykeretes vagy a közepes keretméretű kaptártípusoknál is alkalmazható. Mégsem alkalmazzák szívesen, mert a nagykeretes kaptárok mézzel telt fiókjainak mozgatása nem könnyű feladat.
A fészek és méztér anyaráccsal való elválasztásának a fejeléses módszer esetében vannak egyaránt hívei és ellenzői is. Anyarács alkalmazásával könnyebb a mézelszedés, hiszen nem kell törődni az anyával, azt a fészekre szorítottuk. Ugyanakkor az a „kötelesség” hárul ránk, hogy figyelemmel kísérjük a fészek állapotát, nehogy az anya megszoruljon és a család rajzásra gondoljon.
Anyarács nélkül az anya fölmehet a felső fiókba/fiókokba petézni, ami problémássá teszi majd a mézelszedést. Ezen azzal lehet némiképpen segíteni, hogy a fészekfiók fölé szűzlépes fiókot helyezünk, mert azt az anya a fészek fölötti szűzlépes fiókot nem tartja annyira kívánatosnak, és kevésbé petézi be.
Segít a helyzeten az is, ha a méztér felhelyezése előtt átvizsgáljuk a fészket és helyet adunk – pl. műlépes keretek beadásával – a családnak, s ezzel egyidejűleg helyet biztosítunk az anyának a petézésre is. A fészekben lévő szűzlépek iránt az anyának már kevesebb az „ellenérzése”, és azokat a nyári napforduló előtt még többnyire nehézség nélkül bepetézi.

Ebben a kategóriában ajánlott további könyveink:

Vissza a főoldalra »

Kosár

Az Ön kosara üres!

Bejelentkezés A kategória legkedveltebb könyvei
Könyv webáruház - Vevő pont.

Kiadónk a VEVŐPONT hálózat tagja www.vevopont.hu

Agrárbázis

www.agrarbazis.hu