Mezőgazdasági szövetkezetek az Európai Unióban

Tartalom

Előszó a magyar nyelvű kiadáshoz 7
Előszó az angol nyelvű kiadáshoz 9
Általános rész 11
Bevezetés 11
Társadalmi környezet 11
Diagnózis — trendek és kérdések 11
Elemzés 14
Következtetések 16
I.rész. A mezőgazdasági szövetkezetekről általában 19
(Onno-Frank van Bekkum—Gert van Dijk—Kyriakos Kiryakopoulos—
Jerker Nilsson

Mezőgazdasági szövetkezetek válaszúton 21
1.1 A könyv elkészítése 21
1.1.1. Célkitűzések 21
1.1.2. A vizsgálat lefolytatása és köszönetnyilvánítás 21
1.1.3. A kutatócsoport tagjai és az egyes fejezetek szerzői 22
1.1.4. A könyv felépítése 22
1.2. A mezőgazdasági szövetkezet mint üzleti forma 23
1.3. Trendek a szövetkezetek környezetében 25
1.3.1. Trendek az élelmiszerláncban 25
1.3.2 A szövetkezetekkel szemben támasztott igények 28
1.4. Statisztikai összefoglaló 31

II. rész. Mezőgazdasági szövetkezetek a 15 EU-tagállamban 35
(Peter van Boekel—Bart Van Gogh—Kyriakos Kiryakopoulos—Richard van der Maden—Kimberly Zeuli)
Minden országot bemutató fejezet szerkezeti felépítése 37
2. Ausztria 38
3. Belgium 48
4. Dánia 57
5. Egyesült Királyság 66
6. Finnorszag 76
7. Franciaorszag 85
8. Görögország 94
9. Hollandia 101
lO.Irország 111
11. Luxemburg 119
12. Németország 124
13. Olaszország 134
14. Portugália 142
15. Spanyolország 148
16. Svédország 158

III. rész. Áttekintés és elemzés 169
(Gert van Dijk—Kyriakos Kiryakopoulos—Jerker Nilsson)
17. A mezőgazdasági szövetkezetek jövője az EU-ban 171
17.1. Kérdések és trendek az európai mezőgazdasági szövetkezetekben 171
17.1.1. Kérdések és trendek: szervezeti struktúrák 171
17.1.2. Kérdések és trendek: tagsági viszonyok 176
17.1.3. Kérdések és trendek: finanszírozási megoldások 179
17.1.4. Kérdések és trendek: adózás ésjogi kérdések 181
17.1.5. Kérdések és trendek: kutatás és fejlesztés 183
17.1.6. Kérdések és trendek: marketing 184
17.1.7. Kérdések és trendek: globalizáció 186
17.2. Atértékelés: a mezőgazdasági szövetkezetek gazdasági funkciói 188
17.2.1. A mezőgazdasági szövetkezetek különböző koncepciói 188
17.2.2. A mezőgazdasági szövetkezetek és a közérdek 190
17.2.3. Uj szövetkezeti modellek felé 193
17.3. Cselekvési elképzelések 197

1.2. A mezőgazdasági szövetkezet mint üzleti forma
...................................................

A mezőgazdasági szövetkezetek története gyakorlatilag olyan idős, mint az emberiség maga, bár azok a szövetkezetszerű szervezetek, amelyek Mezopotámiában vagy az ókori Görögországban és más korai kultúrákban léteztek, nem voltak úgy kereetkbe szorítva, mint a mai szövetkezetek. Mint formális üzleti típus, vagyis mint egy olyan szervezet, amit ugyanaz az embercsoport birtokol és vezet, amelyik üzleti kapcsolatban van a szervezettel és abból hasznot is húz, a szövetkezetek már több mint egy évszázada léteznek.
Mezőgazdasági szövetkezeti szervezetek a világ minden országában léteznek, ahol a mezőgazdaság a piacgazdaság részét képezi. Ezek a mezőgazdasági szövetkezetek alkotják az összes szövetkezetek tekintélyes részét — függetlenül attól, hogy az ország gazdag vagy szegény és hogy elhelyezkedése északi vagy déli, keleti vagy nyugati. Ez nem véletlen, sőt éppen ellenkezőleg van. Egy sor olyan feltétel létezik, amelyek a gazdálkodás és a vidéki élet velejárói, és amelyek arra indíttatják a gazdálkodókat, hogy tevékenységük egyes területeit szövetkezetekben egyesítsék.
Nem számít, milyen nagy egy gazdaság, a kereskedelmi partnereihez viszonyitva a gazda mindig kicsi, így mindig sebezhető, alkuhelyzetben van, ha a piacon csak magában jelenik meg.
• Ezzel kapcsolatos, hogy a mezőgazdasági termékek piacát mindig kisszámú, de nagy méretű felvásárló jellemzi, akik nagyszámú, de olyan, viszonylag kis méretű termelőtől vásárolnak, akik egymással felcserélhetőek.
• A sok kis gazda által előállított termékmennyiség egyesítése útján a vásárlók igényei jobban kielégíthetőek.
• Mivel a biológiai termelés szükségszerűen nem teljesen homogén termékkészletet eredményez, értékesítéskor vannak bizonytalanságok.
• Mivel a mezőgazdasági termelés soha nem szabályozható tökéletesen (pl. a változó időjárási viszonyok miatt), ezért a gazdák — ha egyedül jelennek meg a piacon — bizonytalan értékesítési pozícióba kerülnek.
• Mivel a mezőgazdasági termelők földrajzilag szétszórtak, ezért a piacok közelében csak kevés gazda termel.
• A földrajzi szétszórtság azt jelenti, hogy minden gazda csak korlátozott számú vásárlót képes elérni, míg együtt lehetőségük van nagyobb számú vásárlónak értékesíteni.
• A termelés közelében dolgozni és élni különleges életstílust és meghatározott munkakörülményeket hoz létre, ami összehozza az embereket közös problémáik megoldására.
A mezőgazdasági termelés említett tulajdonságaiból számos következtetést lehet mi azzal kapcsolatban, hogy miért hajlanak a gazdák erőfeszítéseik szövetkezetekben való egyesítésére:
• Szövetkezetek alakításával a gazdák javíthatnak gyenge alkuhelyzetükön, vagyis kiegyenlítő erőt hoznak létre.
• Olyan esetekben, amikor a piaci mechanizmus nem biztosítja a kielégítő piaci kapcsolatok létrehozását, a szövetkezetek szerepet vállalhatnak új piacok megnyitásában vagy hozzáférést biztosíthatnak a tagoknak az olyan inputokhoz és
szolgáltatásokhoz, amelyek sem a piactól, sem pedig a nyilvános szervezetektől nem szerezhetőek meg.
• A gazdák erőiket szövetkezetben egyesítve jobban képesek adaptálni termelésüket a piaci kereslethez és elvárásokhoz, így javítani tudják piaci hatékonyságukat, előnyt nyújtva mind saját maguknak, mind pedig a közösségnek, beleértve a nemzetgazdaságot is.
• Forrásaik szövetkezeti keretben való egyesítésével a gazdák jobban tudják kezelni a mezőgazdasági termeléshez elkerülhetetlenül kapcsolódó kockázatokat pl. az időjárás hatását, a termékminőség heterogenitását és a földrajzi szétszórt- ságot.
• Végül a szövetkezetek hozzájárulhatnak a foglalkoztatottság megőrzéséhez és bevételek növeléséhez mind maguk a gazdák/tagok, mind pedig azon régió számára, amelyben élnek.
A fentiekből arra a következtetésre juthatunk, hogy a szövetkezeti szervezeti forma a mezőgazdaságban jó ideig fennmarad. Mivel a szövetkezetek a mezőgazdasági termelés és a vidéki élet számos strukturális elemének kiváltó okai, ezért való színű, hogy a jövőben is ugyanolyan fontosak maradnak, mint eddig bármikor. Ezt mutatja az is, hogy mind a mai napig folyamatosan alakulnak új szövetkezetek. Ennek alapvető okai, hogy a mezőgazdálkodás, a földrajzi szétszórtság, az egyenetlen méret szerinti elosztás stb. fennmaradnak. Mindezekért a mezőgazdasági szövetkezetek továbbra is fontosak — nemcsak a gazdálkodóknak, hanem az agrár és az élelmiszerszektor jól működő piacainak is, és ennélfogva a nemzetközi gazdaságban is. Az a bizonyos körökben hangoztatott vélemény, miszerint a szövetkezeti üzletforma „ódivatúvá” válik, távolról sem megalapozott.
Ez azonban nem azt jelenti, hogy a mezőgazdasági szövetkezetek mai struktúrája és működési rendszere fennmarad. Mint minden üzleti szervezetnek, a szövetkezeteknek is adaptálódniuk kell a gazdasági környezetük változó körülményeihez. Semmilyen típusú szervezet nem zárkózhat el attól, hogy környezetéhez alkalmaz- kodjék, ha sikeres és életképes kíván maradni. A hatékony szervezetek mindig azok amelyek tagjaik jellemzőit saját szervezeti felépítésükben tükrözik. Ezekben a zűrzavaros időkben helyénvaló és időszerű a mezőgazdasági szövetkezeteknek — tag- jaiknak, menedzsereiknek — átgondolni, hogy tagjaik igényeinek jobb kielégítése érdekében hogyan lehet a szervezetüket átalakítani. A ma létező szövetkezetek nagy részéről biztonsággal elmondható, hogy szövetkezeti modelljük nem illeszkedik optimálisan a gazdasági környezetükhöz. Azt azonban, hogy milyen modellt kell célul kitűzniük, nem lehet általánosságban meghatározni. Nem létezik „legjobb szövetkezeti modell, ami univerzálisan alkalmazható lenne: a modell mindig azoktól a körülményektől függ, amelyek között az adott szövetkezet működik. Valójában a szövetkezetek szervezésének számtalan módja lehet a fent vázolt keretek között amint azt a könyvben be is mutatjuk.