Vezetői számvitel az agrártermelésben

Tartalom

Előszó

1. A vezetői számvitel feladatköre, alkalmazási területei
1.1. A vezetői információs rendszer célja, szükségessége
1.2. A vezetői számvitel szerepe, feladatai, kialakítása, működése
1.3. A vezetői számvitel mezőgazdasági sajátosságai

2. A költséggazdálkodás gyakorlata
2.1. A költségek csoportosítása
2.2. A költséggazdálkodás módszerei
2.2.1. Felhasználási normák, normatívák alkalmazása
2.2.2. Költségváltozási tényező alkalmazása
2.2.3. Fedezetiköltség-számítás
2.2.4. Határköltség-számítás
2.2.5. Standardköltség-számítás
2.2.6. Ertékelemzés
2.2.7. A költséggazdálkodás egyéb módszerei
2.3. Költségek tervezése
2.3.1. A tervezés rendszerének célja, funkciói, eszközei
2.3.2. A tervezési folyamat áttekintése
2.3.3. Az üzleti terv elkészítésének gyakorlata
2.3.4. A teljesítmények tervezése
2.3.5. A ráfordítások (költségek) tervezése
2.3.6. Eredménytervezés (költség-, fedezetszámítás)
2.3.7. Pénzügyi tervezés
(finanszírozás, kiadás-fedezet) 2.3.8. A nulla bázisú költségtervezés
2.3.9. A tervezési folyamat mezőgazdasági sajátosságai
2.4. Költségek elemzése, ellenőrzése
2.4.1. A költségekkel kapcsolatos ellenőrzési feladatok
2.4.1.1. A költségtervezési feladatok ellenőrzése
2.4.1.2. A felhasználások utalványozásának ellenőrzése
2.4.1.3. A költségellenőrzés számviteli feladatai
2.4.1.4. A költségek tartalmi ellenőrzése
2.4.2. A költségek alakulásának elemzése
2.4.2.1 Költségelemzési módszerek
2.4.3. A növénytermesztés és az állattenyésztés
költségeinek ellenőrzése, elemzése

3. Költség-, önköltség-, fedezet- és eredményszámítás
3.1. A kalkulációval kapcsolatos alapfogalmak
3.2. A kalkulációk csoportosítása
3.3. Önköltség-számítási módszerek
3.3.1. Utókalkulációs módszerek
3.3.2. Standard kalkuláció (AKFN-struktúra)
3.3.3. Controlling szemléletű ágazati költség-,
fedezet- és eredményszámítás
3.3.3.1. Tervköltségszámítás
3.3,3.2. Többlépcsős költség- (fedezet-)
számítási eljárások
3.4. Mezőgazdasági ágazatok költség-,
önköltség-, fedezet- és eredményszámítása
3.4.1. Ágazatok költség-, önköltségszámítása
3.4.1.1. A mezőgazdasági termények, termékek,
állati termékek önköltségének meghatározása
3.4.1.2. Növendék-, hízó- és egyéb állatok
élőtömeg-önköltségének meghatározása
3.4.2. Ágazatok költség-, fedezet- és eredményszámítása
4. Költségek nyilvántartása, elszámolása
4.1. Költségek elszámolása költségnemek szerint
4.1.1. A költségnemek tartalma
4.1.2. Az aktivált Saját teljesítmények értéke
4.1.3. A költségnemszámlák számlakapcsolatai
4.2. A költséghelyi és az általános költségek elszámolása
4.2.1. A fenntartó üzemek költségei
4.2.1.1. A fenntartó üzemek
költségeinek elszámolása
4.2.2. A segédüzemek költségei
4.2.2.1. A segédüzemek költségeinek elszámolása
4.2.3. A tevékenységek általános költségei
4.2.3.1. A főtevékenységek általános költségei
4.2.3.2. Egyéb tevékenységek általános költségei
4.2.3.3. A központi irányítás általános költségei
4.2.3.4. A tevékenységek általános
költségeinek elszámolása
4.3. Tevékenységek költségeinek
és hozamainak elszámolása
4.3.1. A növénytermesztés
és a kertészet költségei, hozamai
4.3.1.1. A folyó évi növénytermesztés és a kertészet
költségeinek, hozamainak elszámolása
4.3.1.2. A következő év(ek) növénytermesztési
költségeinek, hozamainak elszámolása
4.3.1.3. Az ültetvénytelepítés költségeinek
és hozamainak elszámolása
4.3.1.4. Gazdasági események főkönyvi
elszámolása
4.3.2. Az állattenyésztés költségei, hozamai
4.3.2.1. A gazdasági események főkönyvi
elszámolása
4.3.3. Az erdőgazdálkodás költségei, hozamai
4.3.3.1. Gazdasági események főkönyvi
elszámolása
4.3.4. A mezőgazdasági melléktevékenység költségei
4.3.4.1. A gazdasági események főkönyvi elszámolása
4.3.5. A mezőgazdasági szolgáltatások költségei, hozamai
4.3.5.1. A gazdasági események főkönyvi
elszámolása
4.3.6. Egyéb tevékenységek költségei, hozamai
4.3.6.1. A gazdasági események főkönyvi elszámolása

5. Vezetői jelentések
5.1. Teljesítményjelentések elkészítése
5.2. A teljesítmények értékelése
5.3. Mutatószámrendszerek a gazdálkodás éves
adatainak átfogó értékeléséhez
5.3.1. Az éves beszámoló adatainak elemzése
5.3.1.1. A vagyoni helyzet
és a tőkeszerkezet mutatói
5.3.1.2. A pénzügyi helyzet átfogó értékelése
5.3.1.3. A jövedelmezőség mutatói
5.3.2. A tesztüzemi információs hálózatba
tartozó gazdaságok mutatószámrendszere
5.3.3. A gazdálkodás stratégiai mutatószámai
5.4. A teljesítmény mérése az üzleti terv alapján

6. A vállalkozáson belüli gazdálkodási,
elszámolási és érdekeltségi rendszer
6.1. A vállalkozáson belüli gazdálkodási, elszámolási
és érdekeltségi rendszer szükségszerűsége, célja
6.2. A vállalkozáson belüli gazdálkodási
rendszer kialakítása
6.3. A vállalkozáson belüli gazdálkodás funkciói
6.3.1. A szervezeti egység tevékenységének
tartalmi meghatározása
6.3.2. Tervezési feladatok
6.3.3. Döntési feladatok
6.3.4. Elszámolási feladatok
6.3.5. Elemzési, ellenőrzési feladatok
6.3.6. Felelősségi, ösztönzési feladatok
6.3.7. Szervezési feladatok

7. Esettanulmányok
7.1. A költséggazdálkodás
módszereinek gyakorlati alkalmazása
7.2. Az őszibúza-termelés költség-, hozam- és eredményterve
7.3. A szőlőtelepítés és -ápolás költségterve
7.4. Controlling szemléletű költség-,
fedezetszámítás gyakorlati alkalmazása
7.5. Néhány kiemelt ágazat költségének,
fedezetének és eredményének kiszámítása
7.6. A teljesítményértékelés módszereinek
gyakorlati alkalmazása
7.7. Vállalkozáson Belüli Egységek Szervezeti
és Működési szabályzata

8. Számlatükör-javaslat
a mezőgazdasági tevékenység elszámolására, 2003

Irodalom

2.3.5. A ráfordítások (költségek) tervezése


A költségtervezés általunk bemutatott formái:
— a klasszikus költségtervezés;
— a folyamatköltség-tervezés;
— a célköltségtervezés.

Klasszikus költségtervezés. A költségek tervezésénél érvényesíthető legmarkánsabban azon alapelv, hogy minden költséget ott kell megterveznünk, ahol, vagy aminek érdekében felmerül. A költségtervezés hatékonyságának mércéje, hogy az adott értéktermelő folyamatnál mit jelölünk meg költségviselőnek, illetve terméknek.
A költségtervezés formáját tekintve folyamatában alulról felfelé (bottom-up tervezés) haladva a költséghelyek költségeinek meghatározásától, a termékek várható önköltségének tervezésén keresztül a vállalkozás egészére szóló költségtervek összeállításáig tart. A tervezés főbb lépései:
— az általános (közvetett) költségek tervezése költséghelyenként;
— a termék közvetlen önköltségének meghatározása, úgy, hogy a termék egyedi (közvetlen) költségeihez hozzáadjuk a költséghelyenként felmerülő költségek — vetítési alapok segítségével felosztott — arányos részeit;
— a termék teljes önköltségének meghatározása úgy, hogy a termék közvetlen önköltségéhez hozzáadjuk azon — pótlékkulcs alapján átterhelt — költséghelyi általános költségeket, amelyeket a közvetlen önköltség meghatározásánál nem vehettünk figyelembe;
— a fajlagos közvetlen önköltség és teljes önköltség megállapítása;
— az előállítandó termékek mennyisége és a fajlagos önköltségek alapján a vállalkozás költségtervének összeállítása.

Folyamatköltség-tervezés. A modern piacgazdasági körülmények a vállalkozásoktól mindinkább a folyamatstrukturált irányítást követelik meg, amely olyan gazdasági információkat igényel, amelyet a klasszikus költségtervezés módszerével már nem lehet biztosítani. Egy-egy termék gyártási folyamata több részfolyamatból, munkafázisból épül fel. A hagyományos feldolgozó- és energiaipari, valamint a mezőgazdasági tevékenységeknél terjedt el a folyamatköltség-tervezés, a műveleti tervek készítése. Alkalmazása nehézségekbe ütközik:
— azoknál a vállalkozásoknál, amelyek egyféle terméket állítanak elő nagy mennyiségben, ahol a technológiai folyamat zárt láncot alkot, mert nehéz a folyamatot
költséghelyekre bontani (p1. vegyipar);
— a mezőgazdasági vállalkozásoknál, ahol összefüggő nagy (több száz hektárnyi) területen egy-egy termékféleséget (p1. búzát, kukoricát) termelnek, mert nehézségekbe ütközik annak megállapítása, hogy az adott egységnyi terméket melyik földterületen, és ott mennyiért állították elő (költségek táblákra gyűjtése).
A tervezés munkamenete:
— a főfolyamatok és az azokhoz tartozó részfolyamatok pontos meghatározása, elhatárolása;
— az egyes részfolyamatokhoz tartozó tevékenység, valamint az azokat befogadó költséghelyek meghatározása;
— azon költséghelyek definiálása, amelyek több részfolyamatot is kiszolgálnak;
— az igazgatási költséghelyek pontos elkülönítése (központ, divízóvezetés stb.), amelyek hozzájárulnak a főfolyamat költségeihez;
— először a kiszolgáló költséghelyek közvetett költségeit kell megterveznünk, valamint meghatároznunk ezen költségek átterhelési arányait (pótlékkulcsait);
— második lépésben a részfolyamatok „gyűjtő költséghelyeinek” költségeit tervezzük a részfolyamatok költségeinek, valamint a kiszolgáló költséghelyek arányosan átterhelt költségeinek összegezésével;
— a gyűjtő költséghelyek közvetett költségeit — vetítési alapok segítségével — át kell terhelnünk az adott folyamatra;
— a főfolyamat önköltségét a főfolyamat közvetlen költségeinek (p1. közvetlen anyagköltség), a gyűjtő költséghelyek átterhelt költségeinek és az igazgatási költséghelyek pótlékolt közvetett költségeinek összege adja.

Célköltség tervezés. Elterjedőben lévő költségtervezési módszer az ún. költségcélos, más néven célköltségtervezés. A módszer lényege, hogy ha a termék piaci árának ás a prognosztizált költségének különbözete nem nyújt megfelelő fedezetet a tervezett nyereségre, akkor a kalkulált költségeket kell csökkentenünk. A már minimális nyereséget biztosító kalkulált költségeket nevezzük célköltségnek.
A továbbiakban ismerkedjünk meg a költségtervezés objektumaival, a belső teljesítményszámítás működtetésének legfontosabb ismérveivel, melyek a következők:
— költségnemszerkezet kialakítása;
— költséghelyek kialakítása;
— költségviselők kijelölése;
— döntésorientált kalkulációs módszerek.

Költségnemszerkezet kialakítása. A belső költség és teljesítményszámítás rendszerének kiindulópontját jelentik a költségnemek mint költséggyűjtési objektumok3.
A költségnem-számítás az időszak összes költségét megfelelő tagolásban rögzíti, választ adva arra, hogy milyen költségek, milyen célból és milyen nagyságban merülnek fel.
A költségnemszámításnak a költségek összetételét kell bemutatnia, és lehetővé kell tennie az adott költség okozat alapú hozzárendelését költséghelyekhez.
A költségnemszámítás alapvető feladatát tehát az alábbiak szerint összegezhetjük:
— módszeresen rögzíti a felmerült összes költséget;
— alapadatokat szolgáltat a költséghely- és költségviselő-számításhoz;
— segítségével lehetővé válik a költségek horizontális és vertikális jellegű elemzése.

Költséghelyek kialakítása. A költséghely egy olyan fizikailag vagy logikailag elhatárolható egység, amelyre költségeket mutatnak ki, amely egyben költségfelelősségi területet is jelöl. A költséghelyek célja a vállalkozás költségmozgásainak figyelemmel kísérése, alapvetően a költségek gyűjtésére, tervezésére, elemzésére és ellenőrzésére használhatók.
Általában a költséghelyek a legfőbb költséggyűjtési objektumok. A vállalkozáson belüli költségáramlás modelljében a költséghelyekre az általános költségeket számolják el, majd a költségek továbbterhelések sora után a költségviselőkön mutathatók ki.
A költséghelyek megfelelő struktúrájának kialakításánál, a költséghelyi felelősség
érvényesítésénél figyelembe kell vennünk:
— a költségellenőrzés érvényesítése érdekében a költséghelynek és a felelősségi területnek meg kell egyeznie;
— a költséghelyen felmerülő költségek és a költséghely teljesítménye között egyértelmű, arányos kapcsolatnak kell lennie;
— a költséghely mind logikai, mind térbeli egység;
— a teljesítményt leadó helyeken meg kell találnunk a költségokozat mérőszámát, ami a költségátterhelés vetítési alapja lehet.
Alapvető költséghelytípusok
1. Igazgatási költséghelyek. A vállalatvezetés igazgatási költségeinek kimutatására használjuk, és ezeken a költséghelyeken általában szervezeti egységek költségeit gyűjtjük. Ezek a költséghelyek tevékenységük költségeit alapvetően nem terhelhetik tovább más költséghelyekre, költségeik nem képezhetik az előállítási közvetlen költségek részét (gazdasági általános költségek).
2. Irányítási költséghelyek. Közvetlen kapcsolatban vannak a termelő- vagy szolgáltatótevékenységgel, és költségeiket az irányítottakra kell elszámolnunk. Tehát az irányított költséghelyekre számoljuk el (átterhelésre) az irányító személyek összes költségét, valamint az irányítási költséghely minden egyéb költségét (főágazati általános költségek).
3. Termelő költséghelyek. A termelő költséghelyeken annak a tevékenységnek a költségeit számoljuk el, amelyeket a vállalkozás értékesít. Ezek lehetnek gyártási, szolgáltatási, valamint egyéb folyamatok költségei. Elszámolásuk teljesítménytípus segítségével történik.
4. Szolgáltató költséghelyek. Itt a vállalkozás tevékenységéhez szükséges belső szolgáltatások költségeit számoljuk el. Ilyen lehet a számítástechnikai költség, a nyomda, a karbantartás, a belső energiaüzemek költsége. Elszámolásuk teljesítmény- típus segítségével történik.
5. Technikai költséghelyek. Ilyen költséghelyet valamilyen Sajátos belső elszámolási igény kielégítésére érdemes kijelölni (az anyagigazgatási költségek, vagy más
külön vizsgálandó költségek elkülönítésére).

Költségviselők kijelölése. Költségviselők a termékek, szolgáltatások és szolgáltatást kiváltó vállalkozási tevékenységek. Költségviselő lehet:
— termék, mezőgazdaságban ágazatok;
— vevői megrendelés, munkaszámok;
— projektek;
— saját rezsis beruházás;
— belső teljesítmények, szolgáltatások, belső rendelések;
— folyamat.
A költségek költségviselőkre történő elszámolása lehetőséget biztosít, segítséget nyújt
— a periódus eredményének meghatározásához;
— a raktári készletek év végi értékeléséhez;
— a belső elszámoló árak kialakításához;
— az ajánlati ár képzéséhez, a minimális ár meghatározásához.
A rendelések (munkaszámok) a tevékenységek költséggyűjtésének objektumai, melyek kimutathatóvá teszik, hogy a költségek
— milyen tevékenység kapcsán;
— milyen másik rendelésre, folyamatra, projektre, költséghelyre vagy költségviselőre;
— mely költséghely által;
— milyen mértékben;
— milyen mennyiségben (naturális mutatók) merültek fel.
A rendelések (munkaszámok) alternatív költséggyűjtésre adnak lehetőséget. Használatukkal a költségeket nemcsak költséghely—költségnem, hanem okok szerinti bontásban is megfigyelhetjük.

Döntésorientált kalkulációs módszerek:
Tervköltségszámítás:
— merev tervköltségeljárás;
— rugalmas tervköltségeljárás;
Többlépcsős költség- (fedezet-) számítási eljárások:
— direct costing;
— fix költség-fedezetszámítási módszer;
— egyedi költség és fedezetszámítási rendszer.
Standard kalkuláció.
Az egyes kalkulációs módszereket részletesen a 3. fejezetben mutatjuk be.